Читать онлайн книгу "A Hősök Küldetése"
A Hősök Küldetése
Morgan Rice
A Varázslö Gyűrűje #1
A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰BEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba. –Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto MattosElsЕ‘ helyen ГЎllГі besztszeller, tГ¶bb mint 500 Г¶tcsillagos Г©rtГ©kelГ©ssel az Amazonon! Az elsЕ‘ szГЎmГє besztszeller ГrГіtГіl, Morgan RicetГіl szГЎrmazГі fantГЎzia sorozat elsЕ‘ kГ¶nyve. A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE (A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JE cГmЕ± sorozat elsЕ‘ kГ¶tete) egy kivГЎlГі kisfiГє hЕ‘sies ГЎtalakulГЎsГЎt mutatja be, a GyЕ±rЕ± KirГЎlysГЎgГЎn kГvГјli kis falubГіl szГЎrmazГі 14 Г©ves kisfiГєГ©t. Thorgrin, a nГ©gy gyerek kГ¶zГјl a legfiatalabb, apja ГЎltal legkevГ©sbГ© kedvelt, fiГєtestvГ©rei ГЎltal utГЎlt, hamarosan megГ©rzi, hogy a tГ¶bbiektЕ‘l sok mindenben kГјlГ¶nbГ¶zik. Minden ГЎlma, hogy egy nagy harcossГЎ vГЎljon, beГЎlljon a kirГЎly hadseregГ©be, Г©s megvГ©dje a GyЕ±rЕ±t, a Szurdok mГЎsik oldalГЎn rejtЕ‘zkГ¶dЕ‘ sokfГ©le fГ©lelmetes lГ©nyektЕ‘l. Mikor eljГ¶n az ideje, hogy megprГіbГЎlkozzon bejutni a KirГЎly hadseregГ©be, apja megtiltja ezt neki, de a fiГє nem fogadja el apja hatГЎrozatГЎt: egyedГјl Г©s fГ©lelmet nem ismerve indul Гєtnak, hogy kГ©nyszerrel hatoljon be a kirГЎlyi udvarba, elismerГ©st nyerve. A kirГЎlyi udvar viszont mindennapos csalГЎdi drГЎmГЎkkal, az uralom irГЎnti harccal, ambГciГіval, fГ©ltГ©kenysГ©ggel, erЕ‘szakkal Г©s csГЎbГtГЎssal van tele. MacGil kirГЎly mГ©g nem vГЎlasztott utГіdot gyermekei kГ¶zГјl, az Е‘si KirГЎlyi Kard, a kirГЎlysГЎg minden erejГ©nek megtestesГtЕ‘je mГ©g Г©rintetlenГјl ГЎll, a kivГЎlasztott eljГ¶vetelГ©re vГЎrva. Thorgrin kivГјlГЎllГіkГ©nt Г©rkezik, kemГ©nyen meg kell kГјzdenie az elismerГ©sГ©rt Г©s a KirГЎlyi Hadseregbe valГі befogadГЎsГЎГ©rt. Thorgrin hamarosan rГЎjГ¶n, hogy olyan titkos erЕ‘kkel rendelkezik, amiket mГ©g nem tud megГ©rteni, rГЎГ©bred az ГЎldГЎsra ami neki adatott, valamint a kГјlГ¶nleges sorsГЎra. Minden valГіszГnЕ±sГ©g ellenГ©re, beleszeret a kirГЎly lГЎnyГЎba, Г©s amint ez a tiltott kapcsolat kivirГЎgzik rГЎjГ¶n, hogy erЕ‘s ellenfelei vannak. MikГ¶zben erejГ©t Г©rtelmezni prГіbГЎlja, a kirГЎly varГЎzslГіja szГЎrnya alГЎ veszi, Г©s feltГЎrja elЕ‘tte az igazat egy ismeretlen anyГЎrГіl, aki a Szurdokon tГєl, egy tГЎvoli orszГЎgban Г©l, a SГЎrkГЎnyok orszГЎgГЎn is tГєl. MielЕ‘tt Thorgrin beteljesГtenГ© vГЎlalkozГЎsГЎt, Г©s a rГ©gvГЎrt harcossГЎ alakulna, egy nehГ©z kikГ©pzГ©sen kell ГЎtmennie. E kikГ©pzГ©s nagyon rГ¶vid lesz, mivel nemsokГЎra a kirГЎlyi cselszГ¶vГ©sek, Г©s ellen-cselszГ¶vГ©sek kГ¶zepГ©n talГЎlja magГЎt. Ezek veszГ©lyeztetik szerelmГ©t, lealacsonyГtva Е‘t – Г©s vele egyГјtt az egГ©sz kirГЎlysГЎgot. A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE, kifinomult szГіГ¶sszetГ©telГ©vel Г©s jellemzГ©seivel, egy barГЎtokrГіl Г©s szerelemrЕ‘l, rivГЎlisokrГіl, vetГ©lkedЕ‘ kГ©rЕ‘krЕ‘l, pГЎncГ©los lovagokrГіl Г©s sГЎrkГЎnyokrГіl, Г¶sszeeskГјvГ©sekrЕ‘l Г©s politikai fordulatokrГіl, megГ¶regedГ©srЕ‘l Г©s Г¶sszetГ¶rt szГvekrЕ‘l, kiГЎbrГЎndulГЎsrГіl, ambГciГіrГіl Г©s elГЎrulГЎsrГіl szГіlГі, hЕ‘sies regГ©ny. BecsГјletrЕ‘l Г©s bГЎtorsГЎgrГіl, sorsrГіl Г©s vГ©gzetrЕ‘l, varГЎzslatrГіl szГіlГі mese. A regГ©ny egy olyan fantГЎziavilГЎgba vezet be minket, amit nem fogunk soha elfelejteni, Г©rdekes Г©s lebilincselЕ‘ olvasmГЎny minden korosztГЎly szГЎmГЎra. A regГ©ny megalkotГЎsГЎhoz hozzГЎvetЕ‘legesen 82. 000 szavat hasznГЎlt az ГrГі. JEGYZГ‰K: Az olvasГіk kГ©rГ©sГ©re, a kГ¶nyvet szakmailag Гєjra szerkesztettГ©k, a jelen vГЎltozat nyelvtani Г©s nyomdahibГЎktГіl mentes. A 3-17. kГ¶tet szintГ©n megvГЎsГЎrolhatГі! Egy szГіrakoztatГі hЕ‘sies fantГЎzia. – Kirkus Г‰rtГ©kelГ©sek Valami figyelemre mГ©ltГі dolog kezdete rejlik ebben a kГ¶tetben. San Francisco KГ¶nyv Г‰rtГ©kelГ©sek AkciГіval tГ¶mГ¶tt … Rice regГ©nyei tГ¶mГ¶rek, az elЕ‘feltГ©telek Г©rdekesek. Publishers Weekly Egy szellemes agyszГјlemГ©ny… Csak a kezdete egy ГgГ©retes, hЕ‘sies tinГ©dzser sorozatnak. Midwest Book Г‰rtГ©kelГ©sek
Morgan Rice
A Hősök Küldetése (A Varázslö Gyűrűje –1. Kötet)
Lelkes Г©ljenzГ©s Morgan Rice-nek
“Egy szellemes fantГЎzia, ami relytГ©lyt Г©s cselszГ¶vГ©ses elemeket szЕ‘ a tГ¶rtГ©netbe. A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se leginkГЎbb a bГЎtorsГЎg megnyilvГЎnulГЎsГЎrГіl szГіl, Г©s az Г©letcГ©l tudatosГtГЎsГЎrГіl, ami a fejlЕ‘dГ©shez, Г©rettsГ©ghez, Г©s tГ¶kГ©letessГ©ghez vezet…. A velЕ‘s fantГЎzia kalandokra vГЎgyГіknak, a fЕ‘szereplЕ‘k,В eszkГ¶zГ¶k, Г©s akciГі,В Г©lГ©nk talГЎlkozГЎs sorozatot nyГєjt, melyek jГіl alГЎtГЎmasztjГЎk Thor fejlЕ‘dГ©sГ©t, az ГЎlmodozГі gyerekbЕ‘l egy fiatal felnЕ‘ttГ© valГі vГЎltozГЎsГЎt, mikГ¶zben lehetetlen esГ©lytelensГ©ggel kГјzd a megГ©lhetГ©séért …. Ez csak a kezdete egy ГgГ©retes fiatal hЕ‘sies sorozatnak.”
В В В В --Midwest Book Г‰rtГ©kelГ©sek (D. Donovan, eBook bГrГЎlГі)
“A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰NBEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba.”
В В В В --Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto Mattos
“Rice szГіrakoztatГі hЕ‘sies fantГЎziГЎja [A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JE] a mЕ±faj klasszikus vonГЎsait foglalja magГЎba —az erЕ‘s beГЎllГtГЎs, az Е‘si SkГіcia tГ¶rtГ©nelme Г©s tГЎjai,В valamintВ egy jГі adag udvarhГЎzi cselszГ¶vГ©s adott ihletet a kГ¶nyv megГrГЎsГЎhoz.”
    —Kirkus Értékelések
“Nagyon tetszett ahogyВ Morgan Rice felГ©pГtette Thor szemГ©lyisГ©gГ©t, valamint a vilГЎgot amiben Г©lt. Nagyon jГіl le van Гrva a helyszГn, valamint a helyszГnt benГ©pesГtЕ‘ lГ©nyek…Nagyon Г©lveztem [a cselszГ¶vГ©st]. RГ¶vid Г©s bГЎjos volt…. Г‰pen elГ©g Г©rtГ©ktelen szereplЕ‘ volt benne, Гgy nem zavarodtam Г¶ssze. Kalandok Г©s szГvszaggatГі percek is vannak benne, de a leГrt cselekmГ©ny nem volt tГєlsГЎgosan furcsa. A kГ¶nyv kitГјnЕ‘ olvasmГЎny egy tinГ©dzser olvasГі szГЎmГЎra… MegtalГЎlhatГі benne valami jelentЕ‘s folyamat kezdete…”
В В В В --San Francisco Book Г‰rtГ©kelГ©sek
“A VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je cГmЕ±В akciГіdГєs hЕ‘sies fantГЎzia regГ©nyciklus elsЕ‘ kГ¶nyvГ©ben (ami jelenleg 17 kГ¶tetbЕ‘l ГЎll), Rice bemutatja az olvasГіknak a 14 Г©ves Thorgrin-t "Thor" McLeod-ot, akinek egyedГјli ГЎlma, hogy a kirГЎlyt szolgГЎlГі lovagok Г©lgГЎrdГЎjГЎba, az EzГјst LГ©giГіba lГ©pjen…. Rice leГrГЎsa vaskos, az elЕ‘feltГ©tel Г©rdekes.”
В В В В --Publishers Weekly
“[A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE] egy gyors Г©s kГ¶nnyЕ± olvasmГЎny. Minden fejezet vГ©ge arra kГ©szteti az olvasГіt, hogy tovГЎbb haladjon Г©s felfedezze mi tГ¶rtГ©nik a kГ¶vetkezЕ‘kben, nem engedve az olvasГіt, hogy letegye a kГ¶nyvet. A kГ¶nyvben nГ©mi helyesГrГЎsi hibГЎt talГЎlunk, nГ©hГЎny nГ©v Г¶sszekavarГіdik, de ez nem vonja el figyelmГјnket a tГ¶rtГ©netrЕ‘l. A kГ¶nyv vГ©ge arra kГ©sztetett, hogy rГ¶gtГ¶n elkezdjem a mГЎsodik kГ¶tet olvasГЎsГЎt, Г©s pontosan ezt tettem. „A varГЎzslГі gyЕ±rГјje” regГ©nysorozat mind a kilenc kГ¶tete megvГЎsГЎrolhatГіВ a Kindle kГ¶nyvesboltban , kezdetkГ©ntВ pedig, az elsЕ‘ kГ¶tet – „A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se” ingyenesen letГ¶lthetЕ‘! Ha vakГЎciГіban valami gyors Г©s szellemes olvasmГЎnyt keresel, ez a kГ¶nyv a cГ©lnak kitГјnЕ‘en megfelel.”
В В В В --FantasyOnline.net
Morgan Rice
Morgan Rice, a tizenhГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі, legolvasottabb hЕ‘sies sorozat: „A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE” ГrГіja manapsГЎg az Amerikai EgyesГјlt ГЃllamok elsЕ‘ besztszeller irГіja, Г©s szГЎmos regГ©nysorozat szerzЕ‘je. RegГ©nzsorozatai kГ¶zГјl megemlГthetjГјk a: „VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK” cГmЕ± elsЕ‘ besztszeller sorozatot, ami tizenegy kГ¶nyvbЕ‘l ГЎll (Г©s mГ©g folytatГіdik); a „TГљLГ‰LГ‰S TRILГ“GIГЃJA”, ami szintГ©n elsЕ‘ besztszeller, poszt-apokaliptikus thriller kГ©t kГ¶nyvbe foglalva (de mГ©g folytatГіdik); valamint a legГєjabb hЕ‘sies fantГЎziaregГ©ny sorozatot „KIRГЃLYOKВ Г‰S VARГЃZSLГ“K”. Morgan kГ¶nyvei megvГЎsГЎrolhatГіk tГ¶bb mint 25 nyelvre lefordГtva audiГі, Г©s nyomtatott kiadГЎsban.
FORDITOTВ (a VГЎmpГr folyГіiratok elsЕ‘ kГ¶tete), AZ ELSЕђ ARГ‰NA (a TГєlГ©lГ©s trilГіgia elsЕ‘ kГ¶tete) Г©sВ A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE (a VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je elsЕ‘ kГ¶tete) ingyenesen letГ¶lthetЕ‘k!
MorganВ szГvesen veszi az Г¶nГ¶k vГ©lemГ©nyГ©t, ezГ©rt kГ©rjГјk lГЎtogasson el a www.morganricebooks.com (http://www.morganricebooks.com/)В weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listГЎra,В ezГєttal egy ingyenes kГ¶nyvben rГ©szesГјl, ingyen ajГЎndГ©kot is kap, ingyenes applikГЎciГіt tГ¶lthet le, elolvashatja a legГєjabb exkluzГv hГreket, valamint Facebook Г©s Twitteren keresztГјl is kapcsolatba lГ©phet az ГrГіval!
Morgan Rice könyvek
KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARГЃZSLГ– GYЕ°RЕ°JE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBIZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RITUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
A VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK
FORDITOTT (1 kötet)
SZERETETT (2. kötet)
ELÁRULT (3. kötet)
ELRENDELTETETT (4. kötet)
KIVÁNT (5. kötet)
JEGYESPÁR (6. kötet)
KIJELENTVE (7. kötet)
MEGTALÁLT (8. kötet)
FELÉLESZTETT (9. kötet)
SÓVÁRGOTT (10. kötet)
VÉGZETES (11. kötet)
ГЌrta: Morgan Rice A mЕ± eredeti cГme: A Quest of Heroes
FordГtotta: Bihari GyГ¶rgy SzerkesztЕ‘: NemcsГіk Adrienn, Vajna GyГ¶ngyi Nyelvi korrektor: Vajna GyГ¶ngyi MЕ±szaki szerkesztЕ‘: SzekretГЎr Attila
© Morgan Rice 2012 © Bihari György 2013 © Maxim Könyvkiadó Kft. 2013
A kiadvГЎny a Lukeman Literary Management Ltd. engedГ©lyГ©vel kГ©szГјlt.
A kГ¶nyvben szereplЕ‘ idГ©zetet fordГtotta: Vas IstvГЎn.
ISBN: 978 963 261 355 0 (puhatГЎblГЎs), kiadГіi kГіd: MX-856
Kiadja: Maxim KГ¶nyvkiadГі Kft. CГm: 6728 Szeged, KollГ©giumi Гєt 11/H Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443, e-mail: info@maxim.co.hu FelelЕ‘s kiadГі: PuskГЎs Norbert Nyomda: GenerГЎl Nyomda Kft., felelЕ‘s vezetЕ‘: Hunya ГЃgnes
Minden jog fenntartva, beleГ©rtve a sokszorosГtГЎst, a mЕ± bЕ‘vГtett, illetve rГ¶vidГtett vГЎltozata kiadГЎsГЎnak jogГЎt is. A kiadГі ГrГЎsbeli engedГ©lye nГ©lkГјl sem a teljes mЕ±, sem annak rГ©sze semmilyen formГЎban – akГЎr elektronikusan vagy mechanikusan, beleГ©rtve a fГ©nymГЎsolГЎst Г©s bГЎrmilyen adattГЎrolГЎst – nem sokszorosГthatГі.
„A koronás fej fekhelye keményebb.” (William Shakespeare: IV. Henrik)
ElsЕ‘ Fejezet
AfiГє az alfГ¶ld legmagasabb dombjГЎn ГЎllt a GyЕ±rЕ± Nyugati KirГЎlysГЎgГЎban, Г©s Г©szak felГ© bГЎmulva leste az elsЕ‘ felkelЕ‘ napot. Ameddig ellГЎtott, a teve pГєpjГЎra emlГ©keztetЕ‘, zГ¶ld dombok hullГЎmai kГ¶vettГ©k egymГЎst. Az elsЕ‘ nap sГ¶tГ©tnarancs szГnЕ± sugarai felragyogtattГЎk a hajnali kГ¶d vГzcseppjeit, amelyeknek bЕ±vГ¶s csillogГЎsa Г©ppen illett a fiГє hangulatГЎhoz. RitkГЎn kelt ilyen korГЎn, vagy merГ©szkedett el ilyen messzire az otthonГЎtГіl, Г©s sosem hГЎgott ilyen magasra, mert tudta, hogy magГЎra vonnГЎ apjГЎnak haragjГЎt. ГЃm ezen a napon nem tГ¶rЕ‘dГ¶tt vele. Ezen a napon elhanyagolta a milliГіnyi szabГЎlyt Г©s a mindennapi munkГЎt, amelyekkel Г©letГ©nek eddigi tizennГ©gy Г©vГ©ben sanyargattГЎk. Ez a nap mГЎs volt. Ez volt az a nap, amikor talГЎlkozik a sorsГЎval.
A fiГє, Thorgrin, a Nyugati KirГЎlysГЎg DГ©li TartomГЎnyГЎnak McLeod klГЎnjГЎbГіl, a barГЎtainak egyszerЕ±en csak Thor, nГ©gy fiГє kГ¶zГјl a legfiatalabb, akit az apjuk a legkevГ©sbГ© szeretett, egГ©sz Г©jszaka egy szemhunyГЎst sem aludt az izgalomtГіl. HГЎnykolГіdott, forgolГіdott, az ГЎlmatlansГЎgtГіl kГ¶nnyezЕ‘ szemmel vГЎrta, sГјrgette a napot, hogy sГјssГ¶n mГЎr fel. SokГ©vente csak egyszer van ilyen nap, Г©s ha lemarad rГіla, akkor itt ragad a falujГЎban, arra ГtГ©lve, hogy hГЎtralevЕ‘ napjaiban apja nyГЎjГЎt terelgesse. MГ©g gondolatnak is elviselhetetlen.
Az Г–sszeГrГЎs Napja. Ez volt az a nap, amikor a kirГЎly toborzГіi bejГЎrtГЎk a tartomГЎnyokat, hogy Г¶nkГ©nteseket verbuvГЎljanak a kirГЎly lГ©giГіjГЎba. Thornak ez volt az ГЎlma, amiГіta Г©lt. SzГЎmГЎra az Г©let egyet jelentett: azt, hogy csatlakozik az EzГјstcsapathoz, a kirГЎly lovagjainak elit alakulatГЎhoz, akik a legszebb pГЎncГ©lt viseltГ©k Г©s a legkivГЎlГіbb fegyvereket forgattГЎk a kГ©t kirГЎlysГЎgban. ГЃm az EzГјstcsapatnak csak az lehetett a tagja, aki bejutott a lГ©giГіba, amely a tizennГ©gy-tizenkilenc Г©ves fegyvernГ¶kГ¶k alakulata volt. Г‰s akinek az apja nem volt nemesember, vagy hГres harcos, annak nem kГnГЎlkozott mГЎs Гєt.
Az egyetlen kivГ©telt az Г–sszeГrГЎs Napja jelentette, ez a nГ©hГЎny Г©venkГ©nt bekГ¶vetkezЕ‘ ritka esemГ©ny, amikor a lГ©giГі lГ©tszГЎma megcsappant, Г©s a kirГЎly emberei bejГЎrtГЎk a vidГ©ket, hogy Гєjoncokat toborozzanak. Mindenki tudta, hogy kevГ©s kГ¶zembert szemelnek ki, Г©s mГ©g ennГ©l is kevesebben lesznek igazi lГ©giГіsok.
Thor mereven bГЎmulta a lГЎtГіhatГЎrt, mozgГЎs jeleit kereste. Tudta, hogy az EzГјstcsapat erre jГ¶n, mert ez az egyetlen Гєt az Е‘ falujukba, Г©s elsЕ‘nek akarta meglГЎtni a kГ¶zeledЕ‘ket. BirkanyГЎja tiltakozott, mГ©ltatlankodva, kГіrusban bГ©gettek, nГіgattГЎk a fiГєt, hogy terelje le Е‘ket a rГ©tre, ahol jobb a legelЕ‘. Thor igyekezett nem figyelni a zajra Г©s a bЕ±zre. Г–sszpontosГtania kellett.
Csak azГ©rt bГrta ki, hogy pГЎsztora Г©s cselГ©dje legyen az apjГЎnak Г©s a bГЎtyjainak, akit a legkevГ©sbГ© szГveltek Г©s a legtГ¶bbet dolgoztattak, mert abba a gondolatba kapaszkodott, hogy egy napon elmegy innen. Egy napon, amikor eljГ¶n az EzГјstcsapat, mindenkit ГЎmulatba fog ejteni, akik eddig alГЎbecsГјltГ©k, mert azok kГ¶zГ¶tt lesz, akiket kivГЎlasztanak. Egyetlen ugrГЎssal felpattan a szekerГјkre, Г©s bГєcsГєt mond a kapufГ©lfГЎnak.
Az apja termГ©szetesen sosem gondolta komolyan, hogy fГ¶lvehetik a lГ©giГіba, egyГЎltalГЎn, sosem gondolta, hogy vihetnГ© bГЎrmire is a legkisebb fia. Minden szeretetГ©t Г©s figyelmГ©t a hГЎrom mГЎsik kapta. A legidЕ‘sebb tizenkilenc Г©ves volt, a tГ¶bbiek egy-egy Г©v eltГ©rГ©ssel kГ¶vettГ©k, mГg Thor jГі hГЎrom Г©vvel a legfiatalabb utГЎn szГјletett. TalГЎn mert idЕ‘ben kГ¶zelebb ГЎlltak egymГЎshoz, talГЎn mert annyira hasonlГtottak egymГЎsra, viszont egy kГ¶zГ¶s vonГЎsuk sem volt Thorral, alig vettek tudomГЎst a lГ©tezГ©sГ©rЕ‘l.
Ráadásul valamennyien szálasabbak, vállasabbak voltak nála, és Thor, noha tudta magáról, hogy nem alacsony, kicsinek érezte magát mellettük. Izmos volt a lába, de törékenynek látszott a fivérei fatuskó tagjai mellett. Apjuk meg sem próbálta ellensúlyozni a különbségeket, mintha még tetszettek is volna neki, hagyta, hogy Thor terelje a nyájat, és köszörülje a fegyvereket, miközben bátyjai nyugodtan edzhettek. Hallgatólagos megegyezés volt a családban, hogy Thor az egész életét az árnyékban tölti, onnan figyeli majd, ahogy a fivérei nagy tetteket hajtanak végre. Apja és bátyjai úgy képzelték, a legfiatalabb majd itthon marad, elnyeli ez a falu, és az lesz a dolga, hogy megad nekik minden támogatást.
EnnГ©l is rosszabb volt az a sejtelem, hogy a fivГ©rei tulajdonkГ©ppen fГ©lnek tЕ‘le, sЕ‘t talГЎn gyЕ±lГ¶lik is. Minden pillantГЎsuk, minden mozdulatuk arrГіl ГЎrulkodott, hogy tartanak tЕ‘le, vagy fГ©ltГ©kenyek rГЎ. A fiГє nem Г©rtette, miГ©rt. TalГЎn mert kГјlГ¶nbГ¶zГ¶tt tЕ‘lГјk, nem hasonlГtott rГЎjuk, nem Гєgy beszГ©lt, mint Е‘k, mГ©g csak nem is Гєgy Г¶ltГ¶zГ¶tt. Apjuk a legszebb holmit, a skarlГЎt Г©s bГbor ruhГЎkat, az aranyozott fegyvereket a bГЎtyjainak tartogatta, Thornak a legegyszerЕ±bb ruhГЎkkal kellett beГ©rnie.
ГЃm Е‘ igyekezett a legjobbat kihozni abbГіl, amije volt: szГ©les Г¶vvel megkГ¶tГ¶tte a derekГЎn az inget, Г©s most, nyГЎron, levГЎgta az ujjait, hogy a szellЕ‘ simogassa izmos karjГЎt. Az inghez durva lenvГЎszon nadrГЎgot viselt, mГЎs nadrГЎgja nem is volt, Г©s silГЎny bЕ‘rbЕ‘l kГ©szГјlt, fЕ±zЕ‘s bocskort, amit Г¶ssze sem lehetett hasonlГtani a testvГ©rei csizmГЎival, ГЎm Thornak Г©pp megfelelt. Ez volt a pГЎsztorok jellegzetes ruhГЎzata.
A viselkedése azonban nem vallott pásztorra. Magas, nyúlánk alakjával, büszke fejtartásával, szép állával, magas járomcsontjaival, szürke szemével inkább olyan volt, mint egy eltévedt harcos. Dús, barna haja csak a füle fölött göndörödött egy kicsit, és a szeme úgy csillogott a fényben, mint az ezüst halpikkely.
TestvГ©rei tovГЎbb alhatnak ma reggel, kiadГіs reggelit kapnak, legjobb fegyvereikkel Г©s apjuk ГЎldГЎsГЎval indulnak el az Г–sszeГrГЎsra, mikГ¶zben neki mГ©g azt sem engedik meg, hogy odamenjen. Egyszer megprГіbГЎlta szГіba hozni az apjГЎnak. Nem sok sikerrel. Apja kurtГЎn vГ©get vetett a beszГ©lgetГ©snek Г©s a fiГє nem prГіbГЎlkozott Гєjra, bГЎr igazsГЎgtalannak tartotta.
Mindenesetre nem kért abból a sorsból, amelyet az apja szánt neki. Mihelyt feltűnik a királyi karaván, visszarohan a házba, odaáll az apja elé, és tetszik, nem tetszik, jelentkezik a király embereinél. A többiekkel együtt vesz részt a válogatásban, és ezt az apja sem akadályozhatja meg. Már a gondolattól görcsbe rándult a gyomra.
Az elsЕ‘ nap magasabbra kГєszott az Г©gen. Amikor fГ¶lkelt a mentazГ¶ld mГЎsodik nap, mГЎsfajta ГЎrnyalatot elegyГtve a bГbor Г©gbe, Thor Г©szrevette Е‘ket.
A fiГє megmerevedett az izgalomtГіl. Ott, a lГЎtГіhatГЎron fГ¶lsejlettek egy szekГ©r kГ¶rvonalai. A kerekek hatalmas porfelhЕ‘t kavartak. Thor szГve gyorsabban vert. Megjelent mГ©g egy szekГ©r. AzutГЎn mГ©g egy. AranyozГЎsuk Гєgy ragyogott a napok fГ©nyГ©ben, mint a patak vizГ©bЕ‘l kiszГ¶kkenЕ‘ halak pikkelyei.
Amikor tizenkettЕ‘nГ©l tartott a szГЎmolГЎsban, elfogyott a tГјrelme. A szГve vadul vert, Г©s Г©letГ©ben elЕ‘szГ¶r megfeledkezett a nyГЎjrГіl. Megfordult, lebotladozott a dombrГіl. Mindent el fog kГ¶vetni, hogy Г©szrevetesse magГЎt!
Szinte meg sem állt kiszuszogni magát, miközben keresztülszáguldott a dombokon, a fák között. Nem érdekelte, hogy összekarcolják az ágak. Kiért egy tisztásra, és megpillantotta maga előtt az álmos kis mezővárost. Csupa földszintes, fehér, zsúptetős vályogház. Alig néhány tucat család lakott bennük. A kéményekből füst bodorodott, a korán kelők főzték a reggelit. Idilli hely, épp elég messze – egy teljes napi lovaglásra – Királyudvarhelytől ahhoz, hogy senkinek se legyen kedve idejönni. Csak még egy faluval több a Gyűrű peremén, egy küllő a Nyugati Királyság kerekében.
Megtette az utolsГі szakaszt a falu fЕ‘terГ©ig, futГЎs kГ¶zben magasra rГєgva a port. CsirkГ©k Г©s kutyГЎk elugrГЎltak az ГєtjГЎbГіl. Egy Г¶regasszony, aki a hГЎza elЕ‘tt kuporgott egy fortyogГі vГzzel teli Гјst mellett, mГ©ltatlankodva felszisszent.
– Lassabban már, fiam! – károgta, mert Thor a nagy rohanásban port rúgott a tűzre.
De Е‘ nem lassГtott, sem az asszony, sem mГЎs kedvéért. Befordult egy mellГ©kutcГЎba, majd egy mГЎsikba. KГvГјlrЕ‘l ismerte az Г¶sszes sarkot, Г©s addig cikГЎzott, amГg haza nem Г©rt.
Az Г¶vГ©k is ugyanolyan kicsi, jellegtelen, szГ¶gletes, zsГєptetЕ‘vel borГtott vГЎlyoghГЎz volt, akГЎr a tГ¶bbi, ugyancsak egyszobГЎs, amelynek az egyik oldalГЎn az apjuk aludt, a mГЎsikon Thor hГЎrom testvГ©re, ГЎm a tГ¶bbi hГЎztГіl eltГ©rЕ‘en kis tyГєkГіlat tapasztottak a hГЎtuljГЎhoz, amelyben Thornak kellett meghГєznia magГЎt. Eleinte a bГЎtyjaival aludt, de azok idЕ‘vel egyre nagyobbak, undokabbak, Г¶sszefГ©rhetetlenebbek lettek, Г©s lГЎtvГЎnyosan kitГєrtГЎk. Akkor ez fГЎjt neki, de most Г¶rГјlt a sajГЎt fГ©szeknek, mert inkГЎbb tГЎvolabb hГєzГіdott a testvГ©reitЕ‘l. Ez csupГЎn igazolta azt, hogy Е‘ a csalГЎd szГЎmkivetettje, amit eddig is tudott.
OdaГ©rt az ajtГіhoz Г©s lassГtГЎs nГ©lkГјl berontott.
– Apám! – kiáltotta zihálva. – Az Ezüstcsapat! Jönnek!
Apja és három testvére az asztalnál reggeliztek. A bátyjai már fölvették a legjobb ruháikat. A fiú szavaira felugrottak, és olyan lendülettel rohantak ki az ajtón, hogy a vállukkal félrelökték Thort.
Követte őket. Megálltak, és a látóhatárt kémlelték.
– Senkit nem lГЎtok – mondta mГ©ly hangon Drake, a leg-idЕ‘sebb, a legvГЎllasabb. HajГЎt tГ¶vig lenyГrta, akГЎr a tГ¶bbiek. Ugyanolyan epГ©s, vГ©kony szГЎja Г©s barna szeme is volt. A szokott, fenyegetЕ‘ rosszallГЎssal nГ©zett az Г¶ccsГ©re.
– Én sem – visszhangozta az egy évvel fiatalabb Dross, aki mindig és mindenben utánozta a bátyját.
– Jönnek! – csattant fel Thor. – Esküszöm!
Apjuk szigorГєan megmarkolta a vГЎllГЎt.
– Honnan tudod?
– Láttam őket.
– Hogyhogy? Honnan?
Thor habozott. Apja most megfogta. TermГ©szetesen tudja, hogy kizГЎrГіlag a dombtetЕ‘rЕ‘l lГЎthatta a kirГЎly hadГЎt. Thor nem tudta, mit vГЎlaszoljon.
– Felmásztam… a dombra.
– A nyájjal együtt? Tudod, hogy nem mehetnek olyan messze.
– De ma más nap van! Látnom kellett!
Az apja szГєrГіsan nГ©zett rГЎ.
– Azonnal menj be, hozd a bГЎtyГЎid kardjait, fГ©nyesГtsd ki a kardhГјvelyeket, hogy mutatГіsak legyenek, mire megjГ¶n a kirГЎly hada!
Ezzel vГ©gzett is a legkisebb fiГЎval. Visszafordult az idЕ‘sebbekhez, akik az Гєton ГЎllva bГЎmГ©szkodtak.
– Gondoljátok, hogy kiválasztanak? – kérdezte Durs, a legfiatalabb fivér, aki három teljes évvel volt idősebb Thornál.
– Bolondok lennének, ha nem ezt tennék – mondta az apjuk. – Az idén kevés az ember. Nem lehet nagy a választék, különben nem fáradnának azzal, hogy idáig jönnek. Húzzátok ki magatokat, fejet fel, mellet ki! Ne nézzetek farkasszemet velük, de ne is nézzetek félre! Legyetek erősek, magabiztosak! Ne mutassatok gyengeséget! Ha a király légiójába akartok kerülni, úgy kell tennetek, mintha máris a tagjai lennétek.
– Igenis, apa! – mondta egyszerre a három fiú, és kihúzták
magukat. Apjuk csГєnyГЎn nГ©zett Thorra.
– Te mit keresel itt még mindig? – kérdezte. – Befelé!
Thor habozott. Nem akart szГіfogadatlan lenni, de beszГ©lnie kellett az apjГЎval. A szГve majd kiugrott, mikГ¶zben Г¶nmagГЎval viaskodott. Гљgy dГ¶ntГ¶tt, jobb lesz engedelmeskedni. Kihozza a kardokat, utГЎna fog szГіlni. A dac nem segГt.
Berontott a házba, a fegyverállványhoz. Megkereste bátyjai fegyvereit, amelyeknek szépségét kiemelte a művészi ezüsthüvely. Apjuk évekig tartó robotolással szedte össze rájuk a pénzt. Felkapta mindhármat – kifogyhatatlan meglepetésére szolgált, hogy milyen súlyosak – és kiszaladt az ajtón a testvéreihez.
Odaadta nekik a kardjaikat, azutГЎn az apjukhoz fordult.
– Micsoda, nincs kifГ©nyesГtve? – szГіlalt meg Drake.
Apjuk vasvillaszemmel nГ©zett Thorra, de mielЕ‘tt kinyithatta volna a szГЎjГЎt, a fiГє elГ©be vГЎgott.
– Kérlek, apám, beszélnem kell veled!
– Mondtam, hogy fГ©nyesГtsd…
– Kérlek, apám!
Az apja harciasan meredt rГЎ, azutГЎn elbizonytalanodott. LГЎthatta a fiГЎn, hogy komolyan beszГ©l, Гgy vГ©gГјl annyit mondott:
– Na?
– El akarok menni az Г¶sszeГrГЎsra. A tГ¶bbiekkel egyГјtt. Be akarok lГ©pni a lГ©giГіba. A bГЎtyjai hahotГЎzni kezdtek. Thor vГ©rvГ¶rГ¶s lett. ГЃm az apja nem nevetett, sЕ‘t, egyre komorabb lett.
– Tényleg? – kérdezte.
Thor hevesen bГіlogatott.
– Betöltöttem a tizennégyet. Választható vagyok.
– A tizennégy az alsó korhatár – vetette oda Drake lenézően.
– Ha kiválasztanának, te lennél a legfiatalabb. Gondolod, hogy éppen téged választanak, amikor én is ott leszek, aki öt évvel idősebb vagyok nálad?
– Pimasz vagy – jegyezte meg Durs. – Mindig is az voltál.
– Nem titeket kérdeztelek – közölte Thor.
Visszafordult az apjГЎhoz, aki vГЎltozatlan komorsГЎggal nГ©zte.
– KГ©rlek, apГЎm! – mondta. – Add meg nekem ezt a lehetЕ‘sГ©get! Csak ennyit kГ©rek. Tudom, hogy fiatal vagyok, de idЕ‘vel bizonyГtani fogok.
Az apja a fejГ©t rГЎzta.
– Nem vagy katonГЎnak valГі, fiam. Nem hasonlГtasz a testvГ©reidhez. Te pГЎsztor vagy. Az Г©leted ide kГ¶t. HozzГЎm. VГ©gezd el a munkГЎd, csinГЎld tisztessГ©gesen! Az ember ne ГЎlmodjon tГєl merГ©szeket! Fogadd el az Г©leted, tanuld meg szeretni!
Thor Гєgy Г©rezte, megszakad a szГve. Az Г©lete a szeme lГЎttГЎra omlott Г¶ssze. Nem, gondolta. Ez nem lehet.
– De apám…
– Csönd legyen! – süvöltötte az apja fülsértően éles hangon.
– ElГ©g volt belЕ‘led! MГЎr jГ¶nnek. Eredj az ГєtbГіl, Г©s igyekezz tisztessГ©gesen viselkedni, amГg itt vannak!
ElЕ‘relГ©pett, Г©s Гєgy lГ¶kte fГ©lre Thort, mintha tГЎrgy lenne, amelyet nem szeret lГЎtni. Sonkamancsa csГpЕ‘sen csattant a fiГє mellkasГЎn.
Nagy zaj támadt, a falusiak kiözönlöttek házaikból és felsorakoztak az utcákon. Sűrűsödő porfelhő mutatta a karaván útját. Pár perccel később begördült mennydörgő robajjal a tucatnyi társzekér.
Mintha vГЎratlanul hadsereg szГЎllta volna meg a falut. Thor otthonГЎnak kГ¶zelГ©ben ГЎllГtottГЎk meg tГЎncolГі, horkantГі lovaikat. Nagyon sokГЎig tartott, amГg a por leГјlepedett. Thor alig vГЎrta, hogy egy lopott pillantГЎst vethessen a pГЎncГ©ljukra, fegyverzetГјkre. MГ©g sosem kerГјlt ilyen kГ¶zel az EzГјstlovagokhoz. Majd kiugrott a szГve.
Az Г©len ГЎllГі lovas leszГЎllt mГ©njГ©rЕ‘l. Itt ГЎllt egy valГіdi, hamisГtatlan EzГјstlovag, ragyogГі gyЕ±rЕ±vГ©rtben, Г¶vГ©n hosszГє karddal. Harminc egynГ©hГЎny Г©vesnek lГЎtszott, tehГЎt mГЎr fГ©rfi volt, borostГЎs, sebhelyes arcГє, tГ¶rГ¶tt orrГє alak, a legtekintГ©lyesebb jelensГ©g, akit Thor valaha is lГЎtott. LegalГЎbb kГ©tszer szГ©lesebb volt a tГ¶bbieknГ©l, viselkedГ©se elГЎrulta, hogy Е‘ a vezГ©r.
Leugrott a földútra, és nagy sarkantyúpengés közepette ment oda a felsorakozott fiúkhoz.
Suhancok tucatjai hГєztГЎk ki magukat merev vigyГЎzzГЎllГЎsban, remГ©nykedve. Az EzГјstcsapathoz tartozni megbecsГјlГ©st, csatГЎkat, hГrnevet, dicsЕ‘sГ©get jelentett, valamint fГ¶ldet, cГmet, gazdagsГЎgot. Az EzГјstlovag a legelЕ‘nyГ¶sebb hГЎzassГЎgra, a legszebb birtokra, dicsЕ‘ Г©letre szГЎmГthatott. A csalГЎdnak is jutott a megtiszteltetГ©sbЕ‘l. Ezen az Гєton az elsЕ‘ lГ©pГ©s az volt, ha fГ¶lvettek valakit a lГ©giГіba.
Thor a hatalmas, aranyozott tГЎrszekereket bГЎmulta. Sok Гєjonc fГ©r el bennГјk. A kirГЎlysГЎg nagy, a toborzГіknak sok falut kellett vГ©giglГЎtogatniuk. A fiГє nagyot nyelt. BelГЎtta, hogy esГ©lyei mГ©g gyatrГЎbbak, mint gondolta. Le kellene gyЕ‘znie ezt az Г¶sszes fiГєt – akik kГ¶zГ¶tt hГres verekedЕ‘k is voltak – meg a hГЎrom bГЎtyjГЎt. MegszГ©dГјlt.
Alig kapott levegőt, miközben a katona szótlanul végigment a reménykedők előtt. Az utca túloldalán kezdte, azután lassan megfordult. Thor természetesen ismerte a többi fiút. Azt is tudta, hogy némelyikük titokban nem szeretné, ha kiválasztanák, a családjuk erőlteti a katonaságot. Ők meg féltek, hogy nem lesz belőlük jó katona.
Thort égette a megalázás. Úgy érezte, legalább annyira megérdemli, hogy kiválasszák, mint ezek itt. Csak mert a bátyái idősebbek, nagyobbak és erősebbek, ez nem jelenti azt, hogy neki nincs joga bejutni közéjük. Most vadul gyűlölte az apját, és majd kibújt a bőréből, amikor a katona közelebb ért hozzá.
Most először állt meg, mégpedig Thor fivérei előtt. Végignézett rajtuk, láthatólag tetszettek neki. Megragadta az egyik kardhüvelyt, és megrántotta, mintha azt ellenőrizné, milyen erős.
Elmosolyodott.
– Ugye, még nem használtad a kardodat csatában? – kérdezte Drake-től.
Thor először látta Drake-et idegesnek. Bátyja görcsösen nyelt egyet.
– Nem, nagyuram. De többször használtam a kiképzésen, és remélem, hogy…
– A kiképzésen!
A katona hahotázni kezdett, és a társaira kacsintott, akik könyörtelenül kinevették Drake-et.
A fiГє bГborvГ¶rГ¶s lett. Thor azt is elЕ‘szГ¶r lГЎtta, hogy Drake zavarba jГ¶n. Rendszerint Е‘ hozott zavarba mГЎsokat.
– Nos, akkor elmondhatom ellenségeinknek, hogy rettegje
nek tЕ‘led, hiszen mГЎr hasznГЎltad a kardodat kikГ©pzГ©skor. A katonГЎk ismГ©t hahotГЎzni kezdtek. A katona a mГЎsik kГ©t testvГ©rt vette szemГјgyre.
– Három egyforma legény – mondta, borostás állát vakargatva. – Ez hasznos lehet. Valamennyien derekas termetűek vagytok. De még nem estetek át a próbán. Hosszas kiképzésen kell részt vennetek, hogy megüssétek a mércét.
Egy pillanatra elhallgatott.
– Azt hiszem, lenne itt nektek hely.
A hГЎtsГі szekГ©r felГ© biccentett.
– Szálljatok be, de siessetek, mielőtt meggondolnám magam! A három testvér sugárzó arccal futott a szekérhez. Thor ész
revette, hogy az apjuk arca is ragyog.
Еђ viszont lesГєjtottan nГ©zte, ahogy tГЎvolodnak.
A katona a kГ¶vetkezЕ‘ hГЎz felГ© tartott. Thor nem bГrta to
vГЎbb.
– Nagyuram! – kiáltotta.
Az apja fenyegetЕ‘en meredt rГЎ, de a fiГєt ez mГЎr nem Г©rde- kelte.
A katona megГЎllt, majd lassan visszafordult.
Thor kettЕ‘t lГ©pett elЕ‘re. Azt hitte, kiugrik a szГve, Г©s annyira
kidГјllesztette a mellГ©t, amennyire csak tudta.
– Engem nem néztél meg, uram – mondta.
A katona csodГЎlkozva vГ©gigmГ©rte, mintha ez valami trГ©fa lenne.
– Csakugyan? – kérdezte és nevetésben tört ki.
Emberei ugyancsak hahotГЎztak. Thor rГЎjuk sem hederГtett. Ez az Е‘ pillanata volt. Most vagy soha.
– Be akarok lépni a légióba! – mondta.
A katona hozzГЎlГ©pett.
– Csakugyan?
Гљgy tЕ±nt, jГіl szГіrakozik.
– Betöltötted már a tizennégyet?
– Igen, nagyuram. Két hete.
– Két hete!
Elnevette magát. Emberei követték példáját.
– Ellenségeinknek bizonyára inukba száll a bátorság, ha meglátnak!
Thor fel volt hГЎborodva. Valamit tennie kell. Nem hagyhatja, hogy Гgy Г©rjen vГ©get. A katona mГЎris menni akart. Nem hagyhatta.
Kilépett a sorból, és nagyot kiáltott: – Uram, hibát követsz el! A sokaság szörnyülködve felhördült. A katona megállt, ráérősen visszafordult. Most már fenyegető volt a tekintete.
– Ostoba kölyök! – mondta az apja és megragadta Thor vállát. – Mars befelé!
– Nem megyek! – ordГtotta Thor, Г©s lerГЎzta magГЎrГіl az apja
kezГ©t. A katona elindult a fiГє felГ©. Az apa visszahГєzГіdott.
– Tudod, milyen büntetés jár annak, aki megsért egy Ezüst
lovagot? – fГ¶rmedt rГЎ a fiГєra a katona. Thor szГve vadul vert, de tudta, hogy nem hГЎtrГЎlhat.
– Kérlek, uram, bocsáss meg neki! – kérte az apa. – Gyerek ez még, és…
– Nem hozzГЎd szГіltam! – mondta a katona, Г©s olyan megsemmisГtЕ‘ pillantГЎssal mГ©rte vГ©gig Thor apjГЎt, hogy az meghunyГЎszkodott, azutГЎn ismГ©t a fiГєra nГ©zett.
– Felelj! – parancsolta.
Thor nyelt egyet. Nem jГ¶tt ki hang a szГЎjГЎn. Nem Гgy kГ©pzelte el a jelenetet.
– Egy Ezüstlovagot megsérteni annyi, mintha a királyt sértenénk meg – mondta gyönge hangon, felidézve, amit tanult.
– Igen – bólintott a katona. – Vagyis akár negyven korbácsütést is kaphatsz, ha úgy döntök.
– Nem akartalak megsérteni, nagyuram! – felelte Thor. – Csak azt akartam, hogy kiválasszanak. Kérlek! Egész életemben erről álmodtam! Kérlek! Hadd csatlakozzam!
A katona csak ГЎllt. Arca lassan megenyhГјlt. HosszГє idЕ‘ mГєlva megrГЎzta a fejГ©t.
– TГєl fiatal vagy, fiam. BГјszke a szГved, de nem vagy kГ©szen. Gyere el hozzГЎnk, ha majd elvГЎlasztottak. Ezzel elviharzott, rГЎ sem nГ©zve a tГ¶bbi fiГєra, Г©s felpattant a nyeregbe. Thor csГјggedten figyelte, ahogy a karavГЎn elindul. Ugyanolyan gyorsan tГЎvoztak, ahogy Г©rkeztek.
Búcsúzóul még láthatta a három bátyját. Az utolsó szekér hátuljában ültek, és fitymálva, gúnyosan nézték őt, miközben az orra előtt vitte el őket a szekér egy jobb életbe.
Úgy érezte, mintha lassan meghalna. Körülötte elcsitult az izgalom, a falusiak visszatértek otthonaikba.
– Tisztában vagy vele, milyen butaságot csináltál, te ostoba kölyök? – vakkantotta az apja és megragadta a vállát.
– Tisztában vagy vele, hogy tönkretehetted volna a bátyáid esélyeit?
Thor gorombán lerázta magáról az apja kezét, mire az pofon ütötte.
Ez fájt. A fiú dacosan meredt az apjára. Most történt meg vele először, hogy szeretett volna visszaütni. De megfékezte magát.
– IndГts a birkГЎimГ©rt, hozd Е‘ket vissza, de azonnal! Г‰s ha visszatГ©rsz, ne szГЎmГts Г©telre. Ma este nem kapsz enni, Г©s elgondolkodsz azon, amit tettГ©l.
– Lehet, hogy nem is jövök vissza! – kiáltotta Thor, azzal elcsörtetett a dombok irányába.
– Thor! – ordГtotta az apja. NГ©hГЎny falusi megГЎllt, Г©s Е‘ket bГЎmultГЎk.
Thor kocogni kezdett, aztГЎn ГЎtcsapott futГЎsba. A lehetЕ‘ legmesszebb akart kerГјlni innen. Alig vette Г©szre, hogy sГr. Г–mlГ¶ttek a kГ¶nnyei, mert valamennyi ГЎlma Г¶sszetГ¶rt.
MГЎsodik Fejezet
Г“rГЎkon ГЎt bolyongott dГјhГ¶sen a dombok kГ¶zГ¶tt, mГg vГ©gГјl kivГЎlasztotta az egyiket, leГјlt rГЎ, ГЎtkarolta a lГЎbГЎt, Г©s a lГЎthatГЎrt bГЎmulta. Figyelte, ahogy a szekerek eltЕ±nnek, azutГЎn a porfelhЕ‘t nГ©zte, amely mГ©g ГіrГЎk mГєlva is jelezte a karavГЎn nyomГЎt. Nem jГ¶nnek el tГ¶bbГ©. MostantГіl az a sorsa, hogy itt maradjon ebben a faluban, Г©veken ГЎt, egy Гєjabb lehetЕ‘sГ©gre vГЎrva, mГЎr ha valaha is visszatГ©rnek. Ha az apja valaha is engedГ©lyezi. Most mГЎr csak Е‘k ketten Г©lnek a hГЎzban, Г©s az apja biztosan ki fogja tГ¶lteni rajta a dГјhГ©t. TovГЎbbra is cselГ©d marad, telnek az Г©vek, vГ©gГјl ugyanolyan lesz, mint Е‘, jelentГ©ktelen, silГЎny Г©letet Г©l, mikГ¶zben a bГЎtyjai dicsЕ‘sГ©get Г©s hГrnevet szereznek. Izzott benne a felhГЎborodГЎs. Nem ilyen Г©letet kГvГЎnt magГЎnak, az biztos. A fejГ©t tГ¶rte, mit tehetne, hogyan vГЎltoztathatna ezen. De semmi nem jutott az eszГ©be. Az Г©let ezeket a kГЎrtyГЎkat osztotta ki neki. Г“rГЎkig tartГі gubbasztГЎs utГЎn csГјggedten fГ¶lГЎllt, Г©s barangolni kezdett az ismerЕ‘s dombok kГ¶zГ¶tt, egyre magasabbra, egyre kГ¶zelebb a nyГЎjhoz, a magas dombtetЕ‘n. AmГg Е‘ kapaszkodott, az elsЕ‘ nap lenyugodott, a mГЎsodik a tetЕ‘pontra Г©rt, Г©s zГ¶ldes ГЎrnyalatba borГtotta az eget. Thor nem sietett. SzГіrakozottan leoldotta a derekГЎrГіl a sokГ©ves hasznГЎlattГіl megkopott parittya bЕ‘rszГjГЎt. BenyГєlt a csГpЕ‘jГ©re kГ¶tГ¶tt tasakba, az Г¶sszegyЕ±jtГ¶tt, sima kavicsokat babrГЎlta, amelyeket egyenkГ©nt vГЎlogatott Г¶ssze a kГ¶rnyezЕ‘ patakok medrГ©bЕ‘l. Olykor madarakra vadГЎszott, mГЎskor rГЎgcsГЎlГіkra. Г‰vek Гіta gyakorolta a parittyГЎzГЎst. Eleinte mindent elvГ©tett; azutГЎn egyszer eltalГЎlt egy mozgГі cГ©lpontot. AzГіta tГ©vedhetetlen pontossГЎggal cГ©lzott. Mostanra a vГ©rГ©ben volt a parittyГЎzГЎs, Г©s ez segГtett enyhГteni dГјhГ©t. A bГЎtyjai ГЎtvГЎghatnak a kardjukkal egy hasГЎbfГЎt, de sosem talГЎlnГЎnak el kЕ‘vel egy repГјlЕ‘ madarat.
Oda sem figyelve behelyezett egy kГ¶vet a parittyГЎba, homorГtott, teljes erЕ‘bЕ‘l megforgatta, Г©s arra gondolt, hogy az apjГЎra cГ©loz. Egy tГЎvoli fa ГЎgГЎt talГЎlta el, amely lehullott. Amikor fГ¶lfedezte, hogy kГ©pes Г©lЕ‘ ГЎllatot Г¶lni, nem vette cГ©lba tГ¶bbГ© Е‘ket, fГ©lt a sajГЎt erejГ©tЕ‘l Г©s senkit nem akart bГЎntani; mostanГЎban ГЎgakon gyakorolt. KivГ©ve persze, ha rГіka tГЎmadt a nyГЎjra; azok egy idЕ‘ utГЎn megtanultГЎk, hogy elkerГјljГ©k a nyГЎjГЎt. Ennek eredmГ©nyekГ©ppen a faluban Thor szГЎmГtott a legjobb pГЎsztornak.
A bГЎtyГЎira gondolt, hogy hol lehetnek Г©ppen, Г©s megint dГјhГ¶ngeni kezdett. Egynapi szekerezГ©s utГЎn megГ©rkeznek KirГЎlyudvarhelyre. Szinte lГЎtta Е‘ket. LГЎtta, ahogy harsonazengГ©s kГ¶zepette megГ©rkeznek, Г©s pompГЎs ruhГЎkba Г¶ltГ¶zГ¶tt emberek ГјdvГ¶zlik Е‘ket. Harcosok kГ¶szГ¶ntik Е‘ket. Az EzГјstcsapat harcosai. BefogadjГЎk Е‘ket, helyet kapnak a lГ©giГі barakkjaiban, azutГЎn a legjobb fegyverekkel kikГ©pezik Е‘ket a kirГЎly gyakorlГіterein. Mindegyiket beosztjГЎk fegyvernГ¶knek egy hГres lovag mellГ©. Egy napon Е‘ket is lovaggГЎ Гјtik, sajГЎt lovat, sajГЎt cГmert kapnak, Г©s nekik lesznek fegyvernГ¶keik. RГ©szt vesznek az ГјnnepsГ©geken Г©s a kirГЎly asztalГЎnГЎl esznek. VarГЎzslatos Г©let volt ez. Г‰s Е‘ mindezt elveszГtette.
Émelyegni kezdett, nem akart ezzel foglalkozni, de nem sikerült. Valahol mélyen egy parancsoló hang azt kiáltotta, hogy nem szabad feladnia, mert ő ennél többre hivatott. Nem tudta, mi lehet ez, de azt igen, hogy nem itt fogja megtalálni. Érezte, hogy ő más. Sőt különleges. Senki nem érti meg. Mindenki alábecsüli.
ElГ©rte a legmagasabb dombot, megtalГЎlta a nyГЎjГЎt. A jГіl szoktatott birkГЎk nem szГ©ledtek szГ©t, egyГјtt rГЎgcsГЎltГЎk elГ©gedetten azt a kevГ©s fГјvet, amit talГЎltak. MegszГЎmolta Е‘ket, kereste a hГЎtukon a piros pettyet, amelyet Е‘ festett rГЎjuk. Amikor vГ©gzett, meghЕ±lt az ereiben a vГ©r. Egy birka hiГЎnyzott.
Гљjra Г©s Гєjra megszГЎmolta Е‘ket. Nem tudta elhinni: egy eltЕ±nt.
MГ©g sosem veszГtett el egyetlen birkГЎt se. Az apja nagyon megbГјnteti Г©rte. De mГ©g ennГ©l is jobban fГЎjt neki, hogy az egyik birkГЎja magГЎnyosan, sebezhetЕ‘en tГ©velyeg a vadonban. Nem bГrta elviselni az ГЎrtatlanok szenvedГ©sГ©t.
Felszaladt a dombtetЕ‘re, Г©s addig fГјrkГ©szte a lГЎtГіhatГЎrt, amГg fel nem fedezte a messzesГ©gben, tГ¶bb dombbal arrГ©bb: ott volt a magГЎnyos birka, a vГ¶rГ¶s ponttal a hГЎtГЎn. A fekete bГЎrГЎny. ElszorulГі szГvvel lГЎtta, hogy a birka nem egyszerЕ±en megszГ¶kГ¶tt, de egyenesen nyugat felГ©, az Г‰jsГ¶tГ©terdЕ‘be tart!
Nagyot nyelt. Az Éjsötéterdő tiltott hely volt, nemcsak birkáknak, de az embereknek is. Messze túl volt a falu határán, és Thor, amióta megtanult járni, tudta, hogy oda nem merészkedhet. Nem is tette. A legendák szerint odamenni egyenlő volt a biztos halállal, mert az érintetlen vadonban gonosz állatok ólálkodnak.
Thor habozva nГ©zett fГ¶l a sГ¶tГ©tedЕ‘ Г©gre. Nem hagyhatja elkГіborolni a birkГЎt. Гљgy szГЎmГtotta, hogy ha gyorsan mozog, mГ©g idЕ‘ben visszaГ©r.
MГ©g egy utolsГі pillantГЎst vetett hГЎtrafelГ©, azutГЎn futГЎsnak eredt nyugat felГ©, az Г‰jsГ¶tГ©terdЕ‘ irГЎnyГЎba, amely fГ¶lГ¶tt vastag felhЕ‘k gyГјlekeztek. Г–sszeszorult a szГve, de a lГЎbai maguktГіl vittГ©k. Гљgy Г©rezte, ha akarna, se tudna visszakozni.
Mintha lГЎzГЎlomban futott volna.
Megállás nélkül rohant le a dombokról az Éjsötéterdőbe. Az ösvények véget értek a vadon szélén. Olyan földön futott, ahol még sohasem járt emberi láb. Avar ropogott a talpa alatt.
Ahogy behatolt az erdőbe, azonnal elnyelte a sötétség. A fényt kizárták a toronymagas fenyők. Itt hidegebb is volt. Ahogy átlépte a határt, megborzongott. Nem csak a sötét és a hideg okozta. Valami más is. Valami, amit nem tudott megnevezni. Mintha… figyelték volna.
Felnézett a szélben hajladozó, göcsörtös, vénséges ágakra, amelyek vastagabbak voltak nála. Alig tett meg ötven lépést, amikor különös állati neszeket hallott. Megfordult, de alig látta a nyilást, amelyen belépett. Máris úgy érezte, hogy innen nincs kiút. Habozott.
A titokzatos, megfejthetetlen Г‰jsГ¶tГ©terdЕ‘ mindig ott lappangott a falu hatГЎrГЎn, Г©s Thor Г¶ntudatГЎnak peremГ©n. Nem volt olyan pГЎsztor, aki bemerГ©szkedjen az erdЕ‘be az elkГіdorgott birkГЎja utГЎn. MГ©g az apja sem. A vadon kimerГthetetlen forrГЎsa volt a baljГіs szГіbeszГ©deknek.
De a mai nap mГЎs volt, Thor mГЎr nem tГ¶rЕ‘dГ¶tt az intelmekkel. Г‰njГ©nek egy rГ©sze a vГ©gsЕ‘kig akarta feszГteni a hГєrt, hogy a lehetЕ‘ legmesszebb kerГјljГ¶n az otthonГЎtГіl, belevesse magГЎt az Г©letbe, hogy vigye, ahova akarja.
MГ©g beljebb merГ©szkedett, azutГЎn megГЎllt, mert nem tudta, merre tovГЎbb. Г‰szrevett nyomokat, meghajlott ГЎgakat, amelyek jeleztГ©k, merre mehetett a birkГЎja, Гgy arrafelГ© indult. Majd egy idЕ‘ utГЎn mГЎsfelГ©.
Alig egy Гіra alatt remГ©nytelenГјl eltГ©vedt. TГ¶rte a fejГ©t, mer-rЕ‘l jГ¶tt, de mГЎr semmiben sem volt biztos. KГnos szorongГЎs fogta el, de mivel Гєgy Г©rezte, nincs mГЎs Гєt, csak elЕ‘re, Гgy hГЎt tovГЎbb ment.
A távolban meglátott egy napfénykévét, és arra indult. Apró tisztásra jutott ki, és úgy állt meg a szélén, mintha a földbe gyökerezett volna a lába. Nem hitt a szemének.
KГ©k atlaszpalГЎstot viselЕ‘ embert lГЎtott, aki a hГЎtГЎt fordГtotta felГ©. Nem, nem is ember volt, ezt mГ©g ilyen messzirЕ‘l is Г©rezte. Valaki mГЎs. TalГЎn egy druida. Magas volt Г©s egyenes tartГЎsГє, a fejГ©t csuklya fedte, Г©s tГ¶kГ©letesen mozdulatlanul ГЎllt, mintha semmi dolga nem lenne a vilГЎgon.
Thor csak ГЎcsorgott, nem tudta, mitГ©vЕ‘ legyen. Hallott mГЎr a druidГЎkrГіl, de mГ©g eggyel sem talГЎlkozott. RГЎadГЎsul a kГ¶ntГ¶s finom aranyhГmzГ©sГ©bЕ‘l ГtГ©lve ez nem egy kГ¶zГ¶nsГ©ges druida: ezek uralkodГіi jelzГ©sek. KirГЎlyudvarhelyrЕ‘l valГі. Thor nem Г©rtette. Mit keres itt a kirГЎly egyik druidГЎja?
Г–rГ¶kkГ©valГіsГЎgnak tЕ±nЕ‘ idЕ‘ utГЎn a druida lassan megfordult, rГЎnГ©zett a fiГєra, Г©s Thor fГ¶lismerte. Elakadt a lГ©legzete. Az orszГЎg egyik hГressГ©ge volt, a kirГЎly szemГ©lyes druidГЎja. Argon Г©vszГЎzadok Гіta lГЎtta el a tanГЎcsadГіi tisztsГ©get a Nyugati KirГЎlysГЎg uralkodГіi mellett. RejtГ©ly, hogy mit keres itt, ilyen messze az udvartГіl, az Г‰jsГ¶tГ©terdЕ‘ kellЕ‘s kГ¶zepГ©n. Thor mГЎr arra gondolt, hogy csak kГ©pzelЕ‘dik.
– Nem csalt meg a szemed – mondta Argon.
Olyan mГ©ly, Е‘si hangon beszГ©lt, mintha a fГЎk szГіlaltak volna meg. Nagy, ГЎttetszЕ‘ szeme szinte belelГЎtott Thorba, felmГ©rte, mi lakozik benne. Thor megГ©rezte a druidГЎbГіl sugГЎrzГі, hatalmas energiГЎt. Mintha a nappal szemben ГЎllt volna.
Azonnal letГ©rdelt, Г©s meghajtotta a fejГ©t.
– Nagyuram, ne haragudj, hogy megzavartalak! – mondta.
A tiszteletlenségért a király tanácsosával szemben börtön vagy halálbüntetés járt. Thornak ezt a születése óta a fejébe verték.
– Állj fel, gyerek! – felelte Argon. – Ha azt akarnám, hogy térdelj, szóltam volna.
Thor lassan fölállt és ránézett. Argon néhány lépést tett felé. Azután megállt, és olyan mereven bámulta a fiút, hogy az kezdte magát kényelmetlenül érezni.
– A szemed olyan, mint anyádé – mondta a druida.
Thor megdГ¶bbent. Sosem lГЎtta az anyjГЎt, az apja volt az egyetlen, aki ismerte. A fiГєnak azt mondtГЎk, hogy a szГјlГ©sbe halt bele, ami miatt Thornak mindig bЕ±ntudata volt. GyanГtotta, hogy a csalГЎdja emiatt utГЎlja.
– Azt hiszem, összetévesztesz valakivel – mondta. – Nekem nincs anyám.
– Valóban? – mosolyodott el Argon. – Netán férfi szült?
– Azt akartam mondani, uram, hogy az anyám meghalt, amikor a világra hozott. Összetévesztesz valakivel.
– A Thorgrin vagy a McLeod klánból. Négy testvér közül a legfiatalabb. Az egyetlen, akit nem soroztak be.
Thor szeme tГЎgra nyГlt. Nem tudta, mire vГ©lje ezt. Hogy egy Argonhoz foghatГі elЕ‘kelЕ‘sГ©gnek fogalma lehet az Е‘ lГ©tezГ©sГ©rЕ‘l, ez tГ¶bb volt mint elkГ©pesztЕ‘. Sosem kГ©pzelte, hogy ismerhetik a falun kГvГјl.
– Honnan… tudod?
Argon csak mosolygott, de nem vГЎlaszolt.
Thor azonnal kГvГЎncsi lett.
– Honnan… – nehezen találta a szavakat. – …honnan is
mered az anyГЎmat? TalГЎlkoztГЎl vele? Ki volt? Argon megfordult Г©s elindult.
– Ezeket a kérdéseket eltesszük máskorra – mondta.
Thor dГ¶bbenten nГ©zte, ahogy tГЎvolodik. SzГ©dГtЕ‘ titokzatos talГЎlkozГЎs volt, Г©s nagyon gyorsan tГ¶rtГ©nt. Nem engedheti, hogy a druida csak elmenjen. UtГЎna sietett.
– Mit csinálsz itt? – kérdezte. Szednie kellett a lábát, hogy lépést tarthasson az ódon elefántcsont botra támaszkodó Argonnal, aki sokkal sebesebben haladt, mint a fiú gondolta volna. – De ugye nem engem vártál?
– Hát ki mást? – kérdezte Argon.
Thor még jobban sietett, hogy utolérje. Lejöttek a tisztásról, visszamentek az erdőbe.
– De miért engem? Honnan tudtad, hogy itt leszek? Mit akarsz?
– Sokat kérdezel – felelte Argon. – Szószátyár vagy. Inkább figyelned kéne.
Mentek tovább a vadonban. Thor igyekezett csöndben maradni.
– Azért jöttél, hogy megkeresd elveszett birkádat – mondta Argon. – Dicséretes igyekezet. De csak az idődet pocsékolod. Nem éli túl.
A fiГє rГЎmeredt.
– Honnan tudod?
– Fiam, én olyan világokat ismerek, amelyeket te nem. Leg
alГЎbbis mГ©g nem. Thor ezt nem hitte el, de azГ©rt csak loholt a druida utГЎn.
– De nem hallgatsz rám. Ilyen a természeted. Csökönyös vagy, akár az anyád. Tovább keresed a bárányodat, mert mindenképpen meg akarod menteni.
Thor elvörösödött, mert Argon olvasott a gondolataiban.
– Harcias fiú vagy – tette hozzá a druida. – Erős akaratú. Túlságosan büszke. Ezek hasznos tulajdonságok. Ám egy napon a bukásodat okozhatják.
Argon egy mohos gerinc felé tartott, Thor követte.
– Be akarsz lépni a király légiójába – folytatta Argon.
– Igen! – felelte izgatottan Thor. – Van erre valamilyen lehetЕ‘sГ©gem? HozzГЎsegГtenГ©l?
Argon felnevetett, olyan mГ©ly, kongГі hangon, hogy Thor hГЎtГЎn vГ©gigfutott a hideg.
– El tudom Г©rni, hogy minden megtГ¶rtГ©njen, Г©s semmi se tГ¶rtГ©njen. A sorsodat mГЎr megГrtГЎk. De te vagy az, aki vГЎlaszt.
Thor nem Г©rtette.
ElГ©rtГ©k a gerincet. Argon megГЎllt, a fiГєra nГ©zett, aki pГЎr lГ©
pГ©snyire volt tЕ‘le, de Гgy is Г©gette a varГЎzslГіbГіl ГЎradГі erЕ‘.
– Fontos a sorsod – mondta. – Ne mondj le róla.
Thor szeme kiguvadt. A sorsa? Fontos? Elöntötte a büszkeség.
– Nem értelek. Rejtvényekben beszélsz. Kérlek, folytasd!
Argon hirtelen eltЕ±nt.
Thor nem hitt a szemГ©nek. NГ©zett ide-oda, fГјlelt, tГ©pelЕ‘-
dött. Csak képzelte volna? Valamilyen káprázat volt?
Megfordult, az erdőt kémlelte. Innen, a gerincről messzebb ellátott, mint korábban. Bámészkodás közben mozgást észlelt a távolban. Zajt hallott és biztosra vette, hogy a báránya az.
Lebotladozott a mohos gerincrЕ‘l, Г©s a hang irГЎnyГЎban viszszasietett az erdЕ‘be. Menet kГ¶zben nem tudta kiverni a fejГ©bЕ‘l a talГЎlkozГЎst Argonnal. Alig bГrta felfogni, ami tГ¶rtГ©nt. Mit csinГЎlt a kirГЎly druidГЎja Г©ppen itt? RГЎ vГЎrt. De miГ©rt? Г‰s mit jelent, amit a sorsГЎrГіl mondott?
Minél inkább igyekezett kitalálni, annál kevésbé értette. Argon egyidejűleg intette, hogy ne menjen tovább, és ösztökélte, hogy mégis ezt tegye. A loholó fiún egyre jobban elhatalmasodott az előérzet, hogy valami jelentős esemény készülődik.
Befordult egy kanyarba, és olyan látvány fogadta, amelytől a földbe gyökerezett a lába. Egyetlen pillanat alatt igazolódtak be a legrosszabb félelmei. A haja égnek állt, és megértette, hogy súlyos hibát követett el, amikor ilyen mélyen behatolt az Éjsötéterdőbe.
Vele szemben alig harminclГ©pГ©snyire egy sybold ГЎllt nГ©gy lГЎbon. A vaskos izmГє, csaknem lГі nagysГЎgГє fenevad volt az Г‰jsГ¶tГ©terdЕ‘, sЕ‘t talГЎn az egГ©sz kirГЎlysГЎg rГ©me. Thor mГ©g sosem lГЎtta, de hallotta a rГіla szГіlГі mesГ©ket. Az oroszlГЎnra hasonlГtott, de annГЎl is nagyobb, szГ©lesebb volt, az irhГЎja sГ¶tГ©t skarlГЎtvГ¶rГ¶s, a szeme sГЎrgГЎn izzott. VГ¶rГ¶s szГnГ©t a legendГЎk az ГЎrtatlan gyermekek vГ©rГ©nek tulajdonГtottГЎk.
Thor csak nГ©hГЎny olyan esetrЕ‘l hallott, amikor valakik lГЎttГЎk a fenevadat, de mГ©g ezekben is kГ©telkedett. TalГЎn azГ©rt, mert egy ilyen talГЎlkozГЎst senki sem Г©lhetett tГєl. Egyesek az ErdЕ‘k IstenГ©nek Г©s rossz elЕ‘jelnek tartottГЎk a syboldot. Thornak sejtelme sem volt, mit jelezhet.
Г“vatosan hГЎtrГЎlt egy lГ©pГ©st.
A sybold hatalmas pofГЎja fГ©lig nyitva volt, agyarairГіl nyГЎl csГ¶pГ¶gГ¶tt. SГЎrga szemeivel a fiГєra bГЎmult. A szГЎjГЎbГіl Thor hiГЎnyzГі bГЎrГЎnya lГіgott ki, fejjel elЕ‘re, panaszosan bГ©getve, derГ©kig bent az agyarak kГ¶zГ¶tt, gyakorlatilag holtan. A sybold nem sietett, lГЎthatГіlag Г©lvezte, hogy kГnozhatja a zsГЎkmГЎnyt.
Thor nem bГrta tovГЎbb a tehetetlenГјl vergЕ‘dЕ‘ ГЎllat panaszkodГЎsГЎt. FelelЕ‘snek Г©rezte magГЎt Г©rte.
Az elsЕ‘ gondolata az volt, hogy sarkon fordul Г©s elrohan, de tudta, hogy hasztalan tennГ©. Ezt a vadГЎllatot nem hagyhatnГЎ le, csak felingerelnГ© a menekГјlГ©sГ©vel. De azt sem hagyhatta, hogy a bГЎrГЎny Гgy pusztuljon el.
A rettegГ©stЕ‘l dermedten ГЎllt, Г©s tudta, hogy valamit tennie kell.
Г–sztГ¶nei ГЎtvettГ©k az irГЎnyГtГЎst. Lassan a tarsolyГЎba nyГєlt, kivett egy kГ¶vet, Г©s a parittyГЎba helyzete. ReszketЕ‘ kГ©zzel az ujjaira csavarta a szГjakat, elЕ‘re lГ©pett Г©s dobott.
A kő elszállt, és célba talált. Tökéletes lövés volt. A szemén érte a bárányt, és meg sem állt az agyáig.
Az ГЎllat elernyedt. VГ©ge volt. Thor megmentette a szenvedГ©stЕ‘l.
A syboldot felbЕ‘szГtette, hogy Thor megГ¶lte a jГЎtГ©kszerГ©t. Lassan eltГЎtotta irdatlan pofГЎjГЎt, kikГ¶pte a bГЎrГЎnyt, amely nagyot puffant a fГ¶ldГ¶n. AzutГЎn Thorra nГ©zett.
Gonosz, mГ©ly hangon felmordult, Г©s elindult a fiГє felГ©.
Thor vadul lГјktetЕ‘ szГvvel Гєjabb kГ¶vet helyezett a parittyГЎba, homorГtott, felkГ©szГјlt.
A sybold nekiiramodott, olyan sebessГ©ggel, amelyhez foghatГіt a fiГє mГ©g sosem lГЎtott. Egyet lГ©pett elЕ‘re, Г©s elhajГtotta a kГ¶vet, imГЎdkozva, hogy cГ©lba talГЎljon, mert tudta, hogy mГ©g egy lГ¶vГ©sre mГЎr nem lesz esГ©lye, mielЕ‘tt a szГ¶rny odaГ©r.
A kő a dúvad jobb szemét verte ki. Csodálatos lövés volt, egy kisebb állat ettől kidőlt volna.
De ez nem volt kisebb ГЎllat. Ezt nem lehetett megГЎllГtani. FelГјvГ¶ltГ¶tt a fГЎjdalomtГіl, de mГ©g csak le sem lassГtott. MГ©g ha egy szeme sem marad, mГ©g ha a kЕ‘ az agyГЎba hatol, akkor is esztelenГјl rohant volna tovГЎbb a fiГє felГ©. Еђ pedig semmit sem tehetett.
A következő percben már ott is volt a sybold, és odacsapott hatalmas mancsával a fiú vállához.
Thor felkiáltva összeesett. Mintha három kés döfött volna a húsába. Azonnal kiserkedt forró vére.
A fenevad egyszerre négy lábbal szögezte a földhöz. Iszonyú súlya volt. Mintha egy elefánt állt volna Thor mellkasán. Érezte, hogy a bordái megroppannak.
A sybold hátravetette a fejét. Eltátotta hatalmas pofáját, kivillantva agyarait, majd közelebb hajolt a fiú torkához.
Thor ekkor megragadta a nyakГЎt. Mintha kГ¶vet markolt volna. Alig bГrta visszatartani. A karja reszketni kezdett, az agyarak kГ¶zeledtek. ArcГЎt megcsapta a tГјzes lehelet, nyГЎl csГ¶pГ¶gГ¶tt a nyakГЎra. A sybold mГ©ly morgГЎsa Г©gette Thor fГјlГ©t. Tudta, hogy meg kell halnia.
Lehunyta a szemГ©t.
Kérlek, Istenem, adj erőt! Engedd, hogy megküzdjek ezzel a fajzattal. Könyörögve kérlek! Mindent megteszek, amit akarsz! Amit csak parancsolsz!
És ekkor valami történt. Félelmetes tűz gyúlt ki a testében, majd úgy futott végig az erein, mint egy energiamező. Kinyitotta a szemét, és döbbenetes dolgot látott: tenyeréből sárga fény sugárzott, miközben megmagyarázhatatlan módon a nyakánál fogva tolta el magától a fenevadat. Ereje felért a syboldéval.
Addig nyomta, amГg el nem tГЎvolГtotta magГЎtГіl. Ereje addig nЕ‘tt, amГg egy vulkГЎn energiГЎjГЎt nem Г©rezte magГЎban. Abban a pillanatban lerepГјlt rГіla a sybold. A fiГє jГі tГzlГЎbnyira eldobta. A szГ¶rny a hГЎtГЎra esett.
Thor felült, nem értette, mi történt.
A dГєvad felpattant, Г©s mГЎris Гєjra tГЎmadt veszett haragjГЎban, ГЎm a fiГєban most lГјktetett az energia, Г©s hatalmasabbnak Г©rezte magГЎt, mint bГЎrmikor.
Amikor az ГЎllat ugrott, Thor leguggolt. A horpaszГЎnГЎl fogva ragadta meg a syboldot, Г©s elhajГtotta.
A bestia egy fának csapódott, és lecsúszott a földre.
Thor hГјledezve bГЎmulta. Csak nem elhajГtott egy syboldot?
Az ГЎllat kettЕ‘t pislogott, azutГЎn Thorra meresztette a szemГ©t, Г©s ismГ©t tГЎmadГЎsba lendГјlt.
A fiú ez alkalommal a torkát ragadta meg. Mindketten a földre hemperedtek, Thor került alulra, ám abban a pillanatban ki is gurult a sybold alól, a fenevad hátára ugrott, és tovább fojtogatta. A sybold a fejét kapkodta, az agyarát csattogtatta, majdnem sikerült is belekapnia a fiúba. Thor összeszedte új erejét, mélyebbre vájta ujjait az állat nyakába, és nem engedte el. Hagyta, hogy az energia átfolyjon rajta, és döbbenetes módon erősebbnek érezte magát a szörnynél.
Addig szorГtotta a sybold nyakГЎt, amГg meg nem fojtotta. A vadГЎllat elernyedt.
MГ©g egy percig nem engedte el.
Lihegve feltГЎpГЎszkodott. TГЎgra nyГlt szemmel bГЎmulta a dГ¶glГ¶tt ГЎllatot, mikГ¶zben sebesГјlt karjГЎt szorongatta. Nem tudta elhinni, ami tГ¶rtГ©nt. Еђ, Thor megГ¶lt egy syboldot?
Ennek jeladГЎsnak kell lennie, hogy Г©pp ma kГ¶vetkezett be. Mintha valami fontos dolog tГ¶rtГ©nt volna. Most vГ©gzett orszГЎgГЎnak leghГrhedtebb, legrettegettebb fenevadjГЎval. Fegyver nГ©lkГјl. KГ©ptelensГ©g! Senki sem hinnГ© el neki!
SzГ©dГјlni kezdett. Ugyan mifГ©le erЕ‘ szГЎllhatta meg? Mit jelent ez, ki Е‘ valГіjГЎban? KizГЎrГіlag a druidГЎknak van ekkora erejГјk. De az Е‘ szГјlei nem voltak druidГЎk, Гgy Е‘ sem lehet az.
Vagy igen?
Megérezte, hogy valaki van mögötte. Sarkon fordult. Argon volt az. A döglött állatot bámulta.
– Hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepetten a fiú.
Argon Гјgyet sem vetett rГЎ.
– Végignézted, ami történt? – kérdezte Thor még mindig hitetlenül. – Nem tudom, hogy csináltam.
– Dehogynem tudod – felelte Argon. – Valahol mélyen tudod. Különbözöl másoktól.
– Olyan volt, mintha… elöntött volna az erő – mondta a fiú. – Olyan erő, amiről nem is tudtam, hogy bennem van.
– Az energiamezЕ‘ – felelte Argon. – Egy napon jГіl fogod ismerni. MГ©g azt is megtanulhatod, hogyan irГЎnyГtsd.
Thor a vГЎllГЎt szorongatta. BorzasztГіan fГЎjt. A kezГ©re nГ©zett, Г©s lГЎtta, hogy csupa vГ©r. SzГ©delgett Г©s aggГіdott, hogy mi lesz vele, ha nem kap segГtsГ©get.
Argon hГЎrmat lГ©pett elЕ‘re, megragadta Thor mГЎsik kezГ©t, a sebre szorГtotta, majd hГЎtrahajtotta a fejГ©t, Г©s behunyta a szemГ©t.
MelegsГ©g futott vГ©gig a karjГЎn. KezГ©n mГЎsodpercek alatt felszГЎradt a ragadГіs vГ©r, Г©s a fГЎjdalom is enyhГјlni kezdett.
Megint rГЎnГ©zett a kezГ©re. Semmit sem Г©rtett. MeggyГіgyult. CsupГЎn hГЎrom heg maradt ott, ahol a karmok felhasГtottГЎk, de azok is olyanok, mintha tГ¶bb napja sebeztГ©k volna meg. A vГЎgГЎsok Г¶sszezГЎrultak. A vГ©rzГ©s elГЎllt.
Meghökkenten nézett Argonra.
– Ezt hogy csináltad? – kérdezte.
Argon elmosolyodott.
– Nem Г©n. Te csinГЎltad. Г‰n csupГЎn irГЎnyГtottam az erЕ‘det.
– De bennem nincs meg az erЕ‘, amivel gyГіgyГtani lehet – felelte bambГЎn Thor.
– Csakugyan? – kérdezte Argon.
– Nem értem. Az egésznek semmi értelme! – türelmetlenke
dett a fiú. – Kérlek, magyarázd el! Argon nem nézett rá.
– Vannak dolgok, amiket később kell megtanulnod.
Thornak eszГ©be jutott valami.
– Ez azt jelenti, hogy beléphetek a király légiójába? – kérdezte izgatottan. – Ha meg tudom ölni a syboldot, akkor megbirkózom más fiúkkal is!
– Biztosan – felelte a druida.
– De a testvéreimet választották, nem engem.
– A testvéreid nem tudták volna megölni ezt a fenevadat. Thor a druidára nézett, gondolkozott.
– De mГЎr elutasГtottak. Hogyan csatlakozhatok hozzГЎjuk?
– MiГіta van szГјksГ©ge egy harcosnak a felhГvГЎsra? – kГ©rdezte Argon.
Szavai szГven talГЎltГЎk a fiГєt. Thor Г©rezte, hogy a teste ГЎtmelegszik.
– Azt mondod, csak Гєgy menjek oda? HГvatlanul?
Argon mosolygott.
– Te teremted meg a sorsod. Nem mások.
Thor pislogott. A következő pillanatban Argon eltűnt.
A fiú nem hitt a szemének. Körülnézett, de a varázslónak
nyoma sem volt.
– Ide! – hallotta a hangot egy hatalmas szikla tetejéről. Azonnal kapaszkodni kezdett.
ГЃm Argon nem volt a szikla tetejГ©n.
Viszont a magasból átláthatott az Éjsötéterdő lombkoronája
felett. Felfedezte, hol ér véget az erdő, meglátta a második nap sötétzöld alkonyfényében a királyudvarhelyi utat.
– Az útra neked kell rálépned – hallotta a hangot. – Ha mersz.
IsmГ©t megpГ¶rdГјlt maga kГ¶rГјl, de nem volt ott senki. Csak a visszhangot hallotta. MГ©gis tudta, hogy Argon ott van valahol, Е‘ noszogatja. A szГve mГ©lyГ©n Г©rezte, hogy a druidГЎnak igaza van.
Habozás nélkül lemászott a szikláról és elindult a fák között a távoli út felé.
A sajГЎt sorsa elГ©.
Harmadik Fejezet
MacGil kirГЎly – kemГ©nykГ¶tГ©sЕ±, hordГіmellЕ± fГ©rfi, akinek sЕ±rЕ± haja-szakГЎlla erЕ‘sen Е‘szГјlt, Г©s magas homlokГЎra tГєl sok csata vont barГЎzdГЎt – oldalГЎn kirГЎlynГ©jГЎval ГЎllt a vГЎr fokГЎn, Г©s figyeltГ©k az Г©ppen elkezdЕ‘dГ¶tt ГјnnepsГ©get. A mГ©lyben a lГЎtГіhatГЎrig nyГєlt el a fejedelmi birtok, az Е‘si kЕ‘falakkal vГ©dett, gazdag vГЎros: KirГЎlyudvarhely. A kanyargГіs utcГЎk szГ¶vevГ©nyГ©ben vГЎltozatos mГ©retЕ± Г©s alakГє kЕ‘Г©pГјletek sorakoztak: a harcosok, a vГЎrnГ©p, az EzГјstlovagok, a lГ©giГі, az Е‘rsГ©g szГЎllГЎsa, az istГЎllГіk, a kaszГЎrnyГЎk, a fegyvertГЎr, Г©s kГ¶zГ¶ttГјk hГЎzak szГЎzai, azokГ©, akik Гєgy dГ¶ntГ¶ttek, hogy a vГЎrosfalakon belГјl kГvГЎnnak lakni. Az Г©pГјleteket sokhektГЎros pГЎzsitok, a kirГЎlyi kertek, kikГ¶vezett terek, bЕ‘vizЕ± szГ¶kЕ‘kutak vГЎlasztottГЎk el. KirГЎlyudvarhelyet sok szГЎz Г©ve szГ©pГtettГ©k, MacGil elЕ‘tt az apja meg a nagyapja, de most Г©rt igazГЎn a dicsЕ‘sГ©ge csГєcsra. KГ©tsГ©gtelenГјl a GyЕ±rЕ± Nyugati KirГЎlysГЎgГЎnak legbiztonsГЎgosabb erЕ‘dje volt.
MacGilt szolgálták a legjobb és leghűségesebb harcosok, akik valaha jutottak uralkodónak. Amióta élt, senki sem merte megtámadni. Ő volt a hetedik MacGil a trónon, jó és bölcs király, aki harminckét éve uralkodott. Országában bőven termet a föld, hadseregét megduplázta, városait megnövelte, népéhez bőkezű volt, senki sem panaszkodott rá. Nagylelkű királyként ismerték, az ország sose volt még olyan gazdag és békés, mint az ő uralkodása alatt.
Különös módon éppen ez vette el MacGil álmát. Ismerte a történelmet: még sosem fordult elő ilyen hosszú béke. Már nem azon emésztette magát, megtámadják-e, hanem azon, mikor. És honnan.
A legnagyobb fenyegetГ©s termГ©szetesen a GyЕ±rЕ±n kГvГјlrЕ‘l volt vГЎrhatГі, a barbГЎrok VadonГЎbГіl, amely magГЎba foglalta a kГјlsЕ‘ Vadont, Г©s leigГЎzott minden nГ©pet a GyЕ±rЕ±n kГvГјl Г©s a SzakadГ©kon tГєl. MacGilnek Г©s az Е‘t megelЕ‘zЕ‘ hГ©t nemzedГ©knek a Vadon sosem jelentett kГ¶zvetlen fenyegetГ©st, amit a kirГЎlysГЎg a kivГ©teles fГ¶ldrajzi adottsГЎgainak kГ¶szГ¶nhetett, ugyanis tГ¶kГ©letes kГ¶r, illetve gyЕ±rЕ± alakГє volt. A vilГЎg tГ¶bbi rГ©szГ©tЕ‘l mГ©rfГ¶ldnyi szГ©les, mГ©ly szakadГ©k vГЎlasztotta el, Г©s energiapajzs vГ©dte, amely a MacGilek uralmГЎnak kezdete Гіta mЕ±kГ¶dГ¶tt, Гgy hГЎt nem nagyon kellett tartania a barbГЎroktГіl. A vademberek tГ¶bbszГ¶r megtГЎmadtГЎk Е‘ket, hogy ГЎttГ¶rjГ©k a pajzsot, Г©s keresztГјlvГЎgjanak a SzakadГ©kon, de egyszer sem jГЎrtak sikerrel. Ameddig MacGil Г©s nГ©pe meghГєzГіdik a GyЕ±rЕ±ben, szГЎmukra nem lГ©tezik kГјlsЕ‘ fenyegetГ©s.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy belГјlrЕ‘l semmi sem fenyeget. MostanГЎban Г©pp emiatt nem alhatott MacGil. TulajdonkГ©ppen Г©ppen ez volt az indok a mai ГјnneplГ©sre: az idЕ‘sebb lГЎnyГЎnak a menyegzЕ‘je. Ezt a hГЎzassГЎgot kifejezetten azГ©rt tervelte ki, hogy lecsillapГtsa ellensГ©geit, fenntartsa a tГ¶rГ©keny bГ©kГ©t a GyЕ±rЕ± Keleti Г©s Nyugati KirГЎlysГЎgai kГ¶zГ¶tt.
A Gyűrűt, amelynek sugara jó ötszáz mérföld volt, középen hegyvonulat osztotta ketté. Ez volt a Felföld. A Felföld túloldalán terült el a Keleti Királyság, amely a Gyűrű másik felét foglalta magába. Ebben a királyságban az évszázados vetélytársak, a McCloudok uralkodtak, akik mindig is igyekeztek felrúgni a MacGilekkel kötött, ingatag békét. A McCloudok elégedetlenek voltak a nekik jutott területekkel, meg voltak győződve róla, hogy az ő földjük kevésbé termékeny. A Felföldért is harcoltak, ragaszkodtak hozzá, hogy az egész hegység az övék legyen, holott legalább a fele a MacGileket illette. Sosem szűntek a határviták, és állandóan fenyegetett egy támadás lehetősége.
MacGilt felingereltГ©k ezek a gondolatok. Hogy miГ©rt nem elГ©gedettek a McCloudok: itt vannak a GyЕ±rЕ±n belГјl biztonsГЎgban, vГ©di Е‘ket a SzakadГ©k, azon a fГ¶ldГ¶n Г©lnek, amelyet maguk vГЎlasztottak, semmitЕ‘l sem kell fГ©lniГјk. CsupГЎn be kellett volna Г©rniГјk a GyЕ±rЕ± rГЎjuk jutГі felГ©vel. Mindez azГ©rt tГ¶rtГ©nt, mert MacGil a hadseregГ©t Гєgy megerЕ‘sГtette, hogy a tГ¶rtГ©nelemben elЕ‘szГ¶r a McCloudok nem mertek tГЎmadni. MacGil azonban, bГ¶lcs kirГЎly lГ©vГ©n Г©rezte, hogy valami kГ©szГјlЕ‘dik a lГЎtГіhatГЎron tГєl; tudta, hogy a bГ©ke nem lesz tartГіs. EzГ©rt eljegyezte az idЕ‘sebb lГЎnyГЎt a legidЕ‘sebb McCloud kirГЎlyfival. Г‰s most elГ©rkezett a nagy nap.
Ahogy lenГ©zett, szГnes ruhГЎkban pompГЎzГі alattvalГіk szГЎzait lГЎtta, akik orszГЎga kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ pontjairГіl Г©s a FelfГ¶ld kГ©t oldalГЎrГіl Г©rkeztek. Szinte az egГ©sz GyЕ±rЕ±bЕ‘l ГЎradt a nГ©p az erЕ‘dГtmГ©nybe. A kirГЎly szolgГЎi hГіnapok Гіta kГ©szГјltek. Azt a parancsot kaptГЎk, hogy minden eszkГ¶zzel bizonyГtsГЎk az orszГЎg gazdagsГЎgГЎt Г©s erejГ©t. Ez nem csupГЎn a menyegzЕ‘ napja volt, hanem Гјzenet is a McCloudoknak.
NГ©zte katonГЎinak szГЎzait, akik a bГЎstyГЎk, az utcГЎk, a falak stratГ©giai pontjain ГЎlltak – tГ¶bben, mint ahГЎnyra valaha is szГјksГ©ge lehet –, Г©s elГ©gedettsГ©g tГ¶ltГ¶tte el. Г‰pp ez az erЕ‘fitogtatГЎs volt a cГ©lja. MГ©gis ideges volt, mert a levegЕ‘ sistergett a feszГјltsГ©gtЕ‘l, bГЎrmikor kirobbanhatott egy csetepatГ©. RemГ©lhetЕ‘leg egyik oldalon sem kezdenek el kakaskodni az italtГіl feltГјzelt forrГіfejЕ±ek. VГ©gigpГЎsztГЎzta tekintetГ©vel a bajvГvГі mezЕ‘ket, a kГјzdЕ‘tereket, Г©s az eljГ¶vendЕ‘ napra gondolt, a lovagi tornГЎkra, a versenyekre Г©s a mindenfГ©le vigalomra. KemГ©ny nap lesz. A McCloudok bizonyosan a sajГЎt kis hadseregГјkkel Г©rkeznek, Г©s minden kopjatГ¶rГ©snek, minden birkГіzГЎsnak, minden vetГ©lkedЕ‘nek meglesz a maga jelentЕ‘sГ©ge. Ha valami fГ©lresikerГјl, csata is lehet belЕ‘le.
– Királyom!
Puha kГ©z Г©rintette meg az Г¶vГ©t. A kirГЎlynГ©jГЎhoz fordult, KreГЎhoz, akinГ©l szebb asszonyt mГЎig nem ismert. Boldog hГЎzassГЎguk alatt Krea Г¶t gyermeket szГјlt neki, kГ¶ztГјk hГЎrom fiГєt, Г©s soha nem volt egy zokszava. RГЎadГЎsul Е‘ lett a legmegbГzhatГіbb tanГЎcsadГіja. MacGil az Г©vek sorГЎn megtanulta, hogy az asszony bГ¶lcsebb valamennyi emberГ©nГ©l. MГ©g nГЎla is.
– Ez a nap a politikáé – mondta Krea. – De a lányunké is. Próbáld élvezni! Csak egyszer esik meg ilyesmi.
– Kevesebbet aggódtam, amikor semmim sem volt – felelte a király. – Most hogy minden a miénk, minden aggaszt. Biztonságban vagyunk. De én nem érzem magam biztonságban.
Az asszony együtt érzően nézett rá nagy, mogyoróbarna szemével, amelyben mintha az egész világ bölcsessége összesűrűsödött volna. Pillái most is eltakartak egy vékony szeletet a szemgolyóból, amitől kissé álmosnak tűnt a nézése. Sima, barna, gyönyörű haját már megütötte a dér, és valamivel több redő is volt az arcán, de ez semmit sem változtatott rajta.
– Mert nem vagy biztonsГЎgban – mondta. – Egyetlen kirГЎly sincs. TГ¶bb a kГ©m az udvarodban, mint amennyirЕ‘l tudni akarsz. A dolgok Гgy mЕ±kГ¶dnek.
Odahajolt a fГ©rjГ©hez, megcsГіkolta Г©s elmosolyodott.
– Próbáld élvezni – ismételte. – Végtére is ez egy esküvő. Lement a bástyáról.
MacGill egy darabig bГЎmult utГЎna, azutГЎn kinГ©zett az udvarra. KreГЎnak igaza van, mint mindig. Г‰lvezni akarta az esemГ©nyt. Szerette az idЕ‘sebb lГЎnyГЎt, Г©s vГ©gtГ©re is eskГјvЕ‘ lesz. Ez volt a legszebb Г©vszak legszebb napja, harsogГі tavasz, amely mГЎr nyarat jГіsol, a kГ©t nap tГ¶kГ©letesen ragyogott az Г©gen, Г©s csak egy leheletnyi szellЕ‘ fГєjdogГЎlt. Minden virГЎgzott, a fГЎk rГіzsaszГnben, bГborban, narancssГЎrgГЎban Г©s fehГ©rben pompГЎztak. MacGill a legszГvesebben lement volna az embereihez, hogy velГјk nГ©zze vГ©gig a lГЎnya eskГјvЕ‘jГ©t, Г©s annyi sГ¶rt igyon, amennyi belГ© fГ©r.
De nem teheti. Sok munka vár még rá, mielőtt kiléphet a kastélyából. Végtére is a lánygyermek esküvője kötelességeket jelent egy király számára: találkoznia kell a tanácsával, a gyerekeivel, és a kérvényezők hosszú sorának is joga van látni a királyt ezen a napon. Szerencsés lesz, ha az alkonyati szertartás idejére elhagyhatja a kastélyt.
MacGil a legszebb uralkodГіi pompГЎjГЎban – fekete bГЎrsonynadrГЎgban, arany Г¶vvel ГЎtfogott, a legdrГЎgГЎbb arany-bГbor selyembЕ‘l kГ©szГјlt kГ¶ntГ¶sben, fehГ©r palГЎstban, lГЎbszГЎrkГ¶zГ©pig Г©rЕ‘, fГ©nyes bЕ‘rcsizmГЎban, fejГ©n egyetlen rubinnal dГszГtett, cizellГЎlt aranykoronГЎval – vonult udvaroncai kГsГ©retГ©ben a kastГ©ly termein ГЎt. A lГ©pcsЕ‘n leereszkedett a bГЎstyГЎrГіl, kilГ©pett a fegyverterembЕ‘l a toronymagas, boltГves folyosГіra, Г©s addig ment a festett Гјvegablakok mellett, amГg meg nem Г©rkezett egy vaskos, Гіdon tГ¶lgyfaajtГіhoz, amelyet szolgГЎi kitГЎrtak elЕ‘tte, majd fГ©lrehГєzГіdtak az ГєtjГЎbГіl. Ez volt a trГіnterem.
Tanácsadói fölálltak a belépő király láttán. Az ajtó becsukódott.
– Üljetek le! – mondta a szokottnál nyersebben. Ezen a napon különösen fárasztották a kormányzással járó, végeérhetetlen formaságok. Szeretett volna túlesni rajtuk.
KeresztГјlvГЎgott a trГіntermen, amely sohasem szЕ±nЕ‘ ГЎmulatba ejtette Г¶tven lГЎb magas mennyezetГ©vel, lГЎbnyi vastag kЕ‘falaival, padlГіjГЎval. Az egyik fal kizГЎrГіlag szГnes ГјvegbЕ‘l ГЎllt. A teremben akГЎr szГЎz elЕ‘kelЕ‘sГ©g is elfГ©rt, de ha a tanГЎcs ГјlГ©sezett, csak az uralkodГі Г©s maroknyi embere tartГіzkodott a barlangnagysГЎgГє helyisГ©gben. Most Г©ppen az ГіriГЎsi, fГ©lkГ¶r alakГє asztalnГЎl ГЎlltak.
MacGil a trГіnszГ©khez vonult a kГ¶zГ©psЕ‘ folyosГіn. FГ¶lhГЎgott a kЕ‘lГ©pcsЕ‘n, az arany oroszlГЎnok mellett, majd letelepedett a szГnarany trГіnus vГ¶rГ¶s bГЎrsonypГЎrnГЎjГЎra. Ezen a trГіnon Гјlt az apja, elЕ‘tte a nagyapja, Г©s az Г¶sszes MacGil. Amikor helyet foglalt, a vГЎllГЎn Г©rezte Е‘sei – minden nemzedГ©k – sГєlyГЎt.
VГ©gignГ©zett vГЎrakozГі tanГЎcsadГіin. Ott volt Brom, a legkivГЎlГіbb tГЎbornok, a katonai tanГЎcsadГі; Kolk, a fiГєk lГ©giГіjГЎnak parancsnoka; Aberthol, a tudГіs tГ¶rtГ©nГ©sz, a legГ¶regebb, aki a kirГЎlyok hГЎrom nemzedГ©kГ©t oktatta; Firth, az udvari Гјgyek minisztere, kurta, szГјrke hajГє, beesett szemЕ±, Г¶sztГ¶vГ©r ember, aki Г¶rГ¶kkГ© fГ©szkelЕ‘dГ¶tt ГјltГ©ben. MacGil sose bГzott benne, mГ©g a cГmГ©t sem Г©rtette. De az apjГЎnak Г©s a nagyapjГЎnak is volt udvari minisztere, Гgy hГЎt hagyomГЎnytiszteletbЕ‘l Е‘ is tartott. Ott volt mГ©g Owen, a kincstГЎrnok; Bradaigh, a kГјlГјgyi szakГ©rtЕ‘; Earnan, az adГіszedЕ‘; Duwayne, a nГ©ppel valГі kapcsolattartГЎs szakembere, Г©s Kelvin, a nemesek kГ©pviselЕ‘je.
Természetesen mindenben az uralkodó parancsolt. Csakhogy ez szabadelvű királyság volt, és MacGil ősei mindig büszkék voltak arra, hogy a nemesek képviselőik útján minden ügyben hallathatják a hangjukat. Történelmi szempontból kényes erőegyensúlyt jelentett a királyság és a nemesség között. Most béke van, de más időkben előfordultak felkelések és hatalmi harcok. A mérleg hajszálra ki volt egyensúlyozva.
MacGil vГ©gigtekintett a termen, Г©s megГЎllapГtotta, hogy egy szemГ©ly hiГЎnyzik: Г©ppen az, akivel a leginkГЎbb akart beszГ©lni: Argon. Sose lehetett kiszГЎmГtani a jГ¶vГ©sГ©t-menГ©sГ©t. Ez vГ©gtelenГјl feldГјhГtette MacGilt, de kГ©nytelen volt tudomГЎsul venni a helyzetet. A druidГЎk Гєtjai kifГјrkГ©szhetetlenek. MiutГЎn Argon nem volt itt, MacGil mГ©g tГјrelmetlenebb lett. Szerette volna letudni a tanГЎcskozГЎst, mert ezernyi dolog vГЎrt rГЎ mГ©g az eskГјvЕ‘ elЕ‘tt.
A tanГЎcsadГіk helyet foglaltak vele szemben, egymГЎstГіl tГztГzlГЎbnyira a gazdagon faragott, Е‘srГ©gi tГ¶lgyfa karosszГ©kekben.
– Felség, ha kezdhetem én… – szólalt meg Owen.
– Kezdheted. És fogd rövidre. Ma szűkre szabott az időm.
– A lГЎnyod ma sok ajГЎndГ©kot kap, amelyek remГ©nyeink szerint dГєs hozomГЎnyt adnak majd neki. A sok ezer hГіdolГі, aki felsГ©gednek hoz ajГЎndГ©kot, valamint bordГ©lyainkban Г©s kocsmГЎinkban kГ¶lti el a pГ©nzГ©t, ugyancsak segГt megtГ¶lteni a lГЎdГЎkat. Ennek ellenГ©re a mai ГјnnepsГ©g alaposan leapasztja a kirГЎlyi kincstГЎrat. Javaslom, hogy emeljГјk fel a kГ¶zemberek Г©s a nemessГ©g adГіjГЎt. Az egyszeri adГі csГ¶kkentheti a nagy esemГ©ny miatt keletkezett nyomГЎst.
MacGil látta az aggodalmat a tárnokmester arcán. Gyomra görcsölt a gondolattól, hogy fogyatkozik a pénze. De akkor sem emeli fel az adót.
– Jobb, ha szegény a kincstár és hűségesek az alattvalók – felelte. – Gazdagságunk az alattvalók boldogságából fakad. Nem szedünk több adót.
– De felség, ha nem…
– Döntöttem. Mi van még?
Owen csГјggedten hГЎtradЕ‘lt a szГ©kГ©n.
– KirГЎlyom – szГіlalt meg mГ©ly hangon Brom. – Parancsodra a mai esemГ©ny alkalmГЎbГіl erЕ‘ink zГ¶mГ©t az udvarban vontuk Г¶ssze. ErЕ‘demonstrГЎciГіnk nagy hatГЎst fog kelteni. Viszont Гgy mГЎsutt meggyengГјlГјnk. Ha bГЎrhol mГЎsutt tГЎmadГЎs Г©rnГ© a kirГЎlysГЎgot, sebezhetЕ‘ek lennГ©nk.
MacGil elgondolkodva bГіlintott.
– Ellenségeink nem fognak támadni, amikor éppen etetjük
Е‘ket. A tanГЎcs nevetett.
– Mi hГr a FelfГ¶ldrЕ‘l?
– Hetek óta nem jelentettek mozgást. Úgy tűnik, a csapatokat visszavonták az esküvői előkészületek miatt. Talán készen állnak a békekötésre.
MacGil ebben nem volt annyira biztos.
– Vagy azt jelenti, hogy az esküvő bejött, vagy azt tervezik, hogy majd máskor támadnak. Te mit gondolsz, öreg? – kérdezte Abertholtól.
Az megkГ¶szГ¶rГјlte a torkГЎt, Г©s reszelЕ‘s hangon vГЎlaszolt: – FelsГ©g, se az apГЎd, se a nagyapГЎd nem bГztak meg a McCloudokban. Csak mert alszanak, ez mГ©g nem jelenti azt, hogy nem Г©brednek fel.
MacGil bГіlintott, mГ©ltГЎnyolta a vГ©lemГ©nyt.
– Mi a helyzet a légióval? – kérdezte Kolktól.
– Ma fogadtuk az újoncokat – felelte a parancsnok.
– A fiamat is?
– Őt is. Nagyon büszke rá. Derék legény.
MacGil bГіlintott, majd Bradaigh-re nГ©zett.
– Mi a helyzet a Szakadékon túl?
– Nagyuram, jГЎrЕ‘reink az utГіbbi hetekben tГ¶bb kГsГ©rletet lГЎttak a hГdverГ©sre. TalГЎn azt jelzi, hogy a vadak mozgГіsГtottak a tГЎmadГЎshoz.
Halk suttogГЎs futott vГ©gig a tanГЎcson. MacGil szГve elszorult. Az energiapajzs legyЕ‘zhetetlen; de ennek akkor sem Г¶rГјlt.
– És ha körkörös támadás indul? – kérdezte.
– Ameddig a pajzs aktГv, nincs mitЕ‘l fГ©lnГјnk. A vadak Г©vszГЎzadok Гіta nem tudnak ГЎttГ¶rni a SzakadГ©kon. Semmi okunk rГЎ, hogy most mГЎskГ©ppen gondoljuk.
MacGil ebben nem volt olyan biztos. Már régen várható volt egy külső támadás. Vajon mikor következik be?
– FelsГ©g! – szГіlalt meg Firth orrhangja. – KГ¶telessГ©gemnek Г©rzem megjegyezni, hogy ma udvarunkban tartГіzkodik a McCloud kirГЎlysГЎg szГЎmos elЕ‘kelЕ‘sГ©ge. RivГЎlisok vagy sem, sГ©rtГ©snek vehetik, ha nem vГЎltasz szГіt velГјk. Azt javaslom, hasznГЎld fГ¶l a dГ©lutГЎni ГіrГЎkat, hogy ГјdvГ¶zГ¶ld Е‘ket. Hatalmas kГsГ©retet hoztak, szГЎmos ajГЎndГ©kot, Г©s mint halljuk, szГЎmos kГ©met.
– Ki ГЎllГtja, hogy a kГ©mek nincsenek mГЎris itt? – kГ©rdezett vissza MacGil, Г©s kГ¶zben merЕ‘n nГ©zte Firtht. Most is azon tГ¶prengett, hogy nem Е‘-e az egyik?
Firth kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de MacGil sóhajtott, és fölemelte a kezét. Elege volt. – Ha ez minden, akkor most távozom, megyek a lányom esküvőjére.
– FelsГ©g! – Kelvin megkГ¶szГ¶rГјlte a torkГЎt. – TermГ©szetesen van mГ©g valami. Az a hagyomГЎny, hogy az elsЕ‘szГјlГ¶tt eskГјvЕ‘jГ©n minden MacGil kijelГ¶li az utГіdjГЎt. A nГ©p tЕ‘led is ezt vГЎrja. MindenfГ©le szГіbeszГ©d terjeng. Nem lenne ГјdvГ¶s csalГіdГЎst okozni nekik. KГјlГ¶nГ¶sen, mivel a Dinasztia Kardja mГ©g mindig elmozdГthatatlan.
– Azt akarod, hogy életem virágjában jelöljem ki örökösömet? – kérdezte MacGil.
– Nem akartalak megsérteni, felség – hebegte aggodalmasan Kelvin.
MacGil fölemelte a kezét. – Ismerem a hagyományt. És ma ki fogom jelölni az utódom.
– Közölnéd velünk, hogy ki az? – kérdezte Firth.
MacGil bosszГєsan nГ©zett rГЎ. Firth pletykafГ©szek. Nem bГzott benne.
– Megtudod, amikor eljön az ideje. Fölállt, a többiek követték a példáját. Bókoltak, azután kisiettek a teremből.
MacGil maga sem tudta, milyen sokГЎig ГЎllt Г©s tГ¶prengett. Az ilyen napokon a legszГvesebben nem lett volna kirГЎly.
Lejött az emelvényről, visszhangzó léptekkel keresztülvágott a termen. Maga nyomta le az ódon tölgyfa ajtó vaskilincsét, és bement egy kis szobába.
Most is Г¶rГјlt a bГ©kГ©nek Г©s a magГЎnynak ebben a kellemes szobГЎban, amelynek hГєsszor hГєszlГЎbnyi alapjГЎt magas, boltГves mennyezet zГЎrta le. KЕ‘bЕ‘l Г©pГtettГ©k, egyik falГЎt festett ГјvegЕ±, kis, kerek ablak tГ¶rte ГЎt, amelyen sГЎrgГЎn Г©s vГ¶rГ¶sen ГЎradt be a fГ©ny, megvilГЎgГtva az egyГ©bkГ©nt Гјres szobГЎban levЕ‘, egyetlen tГЎrgyat.
A Dinasztia KardjГЎt.
Гљgy fekГјdt acГ©l tartГіrГєdjain a kamra kГ¶zepГ©n, mint egy csГЎbГtГі nЕ‘. MacGill, ahogy gyerekkora Гіta megszokta, odament hozzГЎ, kГ¶rbejГЎrta, megvizsgГЎlta. A Dinasztia Kardja, a legendГЎs fegyver, nemzedГ©kek Гіta a hatalom Г©s az erЕ‘ forrГЎsa a kirГЎlysГЎgban. Akinek van ereje, hogy megemelje, az lesz a KivГЎlasztott, aki arra rendeltetett, hogy holtГЎig uralkodjon a kirГЎlysГЎgon, megszabadГtva azt a GyЕ±rЕ±n belГјli Г©s kГvГјli fenyegetГ©sektЕ‘l. Ezzel a szГ©p legendГЎval nЕ‘tt fel, Г©s amint kirГЎllyГЎ kentГ©k, maga is megprГіbГЎlkozott vele, mert csakis a MacGil kirГЎlyoknak volt szabad megГ©rinteniГјk. ElЕ‘tte minden kirГЎly kudarcot vallott. Biztosra vette, hogy most mГЎskГ©ppen tГ¶rtГ©nik. MeggyЕ‘zЕ‘dГ©se volt, hogy Е‘ a KivГЎlasztott.
De tГ©vedett. AkГЎrcsak az Г¶sszes MacGil Е‘elЕ‘tte. Г‰s ez a kudarc rГЎnyomta bГ©lyegГ©t uralkodГЎsГЎra.
Megvizsgálta a hosszú pengét, amely egy megfejthetetlen ötvözetű, rejtelmes fémből készült. A Kard eredete még homályosabb volt, a mendemonda szerint egy rengés vetette ki a földből.
Ahogy elnГ©zte, ismГ©t belenyilalt a kudarc Г©rzГ©se. Lehetett jГі kirГЎly; de mГ©gsem Е‘ a KivГЎlasztott. A nГ©pe tudja. Az ellensГ©gei ugyancsak. Lehet bГЎrmilyen jГі kirГЎly, mindegy, mit csinГЎl, sosem lesz belЕ‘le KivГЎlasztott.
GyanГtotta, hogy ha az lenne, kevesebb lenne udvarГЎban a nyugtalansГЎg, a cselszГ¶vГ©s. Jobban bГznГЎnak benne az emberei, az ellensГ©gei pedig nem is terveznГ©nek tГЎmadГЎst ellene. Г‰njГ©nek egy rГ©sze azt kГvГЎnta, bГЎr eltЕ±nne ez a Kard Г©s vele egyГјtt a legenda. Azonban tudta, ez nem fog megtГ¶rtГ©nni. Ez az ГЎtka – Г©s a hatalma – egy legendГЎnak. MГ©g egy hadseregnГ©l is erЕ‘sebb.
Miközben ezredszer bámulta a Kardot, akaratlanul azon kezdett töprengeni, vajon ki lesz az. Ki lesz a családjából az, akit a sors arra szán, hogy ezt forgassa? Eszébe jutott a rá váró feladat, az örökös kijelölése. Melyik rendeltetett arra, hogy fölemelje a Kardot? És ha egyik sem?
– Nagy a penge súlya – szólalt meg egy hang.
MacGil megfordult. Nem vГЎrta, hogy mГЎs is lesz a kis szobГЎban.
Argon állt az ajtóban. A király felismerte a hangját, még mielőtt megpillantotta volna. Bosszankodott, amiért nem jött korábban, ugyanakkor örült, amiért végre itt van.
– Elkéstél! – mondta.
– Rám nem érvényes a te időfogalmad –, felelte Argon.
MacGil visszafordult a Kardhoz.
– Gondoltad egyáltalán, hogy képes leszek megemelni? –
kérdezte tűnődve. – Azon a napon, amikor király lettem?
– Nem – felelte őszintén a druida.
MacGil rГЎmeredt.
– Tudtad, hogy nem leszek képes. Láttad, igaz?
– Igaz.
MacGil egy pillanatig töprengett.
– MegrГ©mГt, amikor ilyen egyenesen vГЎlaszolsz. Nem jellemzЕ‘ rГЎd.
Argon hallgatott. MacGil egy idЕ‘ utГЎn megГ©rtette, hogy nem is akar megszГіlalni.
– Ma kijelölöm az utódomat – mondta. – Olyan feleslegesnek tűnik. Ez elrontja egy király örömét a gyermeke menyegzőjén.
– Talán az ilyen öröm mérsékletre szorul.
– De még sok évem van hátra az uralkodásból – bizonygatta MacGil.
– Talán nincs olyan sok, mint gondolod – felelte Argon.
MacGil Г¶sszehГєzta a szemГ©t. Ez most egy Гјzenet?
De Argon nem folytatta.
– Hat gyermekem van. Melyiket válasszam? – kérdezte MacGil.
– Miért engem kérdezel? Már választottál.
MacGil rápillantott. – Sok mindent meglátsz. Igen, választottam. De mégis tudni akarom, mit gondolsz erről.
– Azt hiszem, bГ¶lcsen vГЎlasztottГЎl – vГЎlaszolta Argon. – De ne felejtsd el: a sГrbГіl nem uralkodhat egy kirГЎly. Te kГ©pzelheted, hogy vГЎlasztottГЎl, de a vГ©gzetnek megvan az a szokГЎsa, hogy maga dГ¶nt.
– Életben maradok, Argon? – kérdezte komolyan a király. Ezen emésztette magát azóta, hogy előző éjjel borzalmas lidércnyomásból riadt fel.
– Egy varjúról álmodtam az éjjel – folytatta. – Jött, és ellopta a koronámat. Azután egy másik engem ragadott el. Láttam a mélyben a királyságomat. Elfeketedett, amerre jártam. Meddő lett. Átokföldje.
Könnybe lábadt szemmel nézett Argonra.
– Ez egy álom volt? Vagy valami több?
– Az álmok mindig valami többet is jelentenek, nem? – kér
dezte Argon. MacGil szГve Г¶sszeszorult.
– Honnan fenyeget veszély? Csak ennyit mondj!
Argon közelebb lépett, és olyan szúrósan nézett a szemébe, hogy MacGil úgy érezte, a druidája éppen áttekint egy másik birodalomba.
Argon elЕ‘re hajolt, Г©s azt sГєgta:
– Mindig közelebbről, mint gondolnád.
Negyedik Fejezet
AszГ©nГЎban megbГєjГі Thor egy szekГ©rrel rГЎzatta magГЎt a fГ¶ldГєton. Az este addig kutyagolt, amГg rГЎ nem talГЎlt erre az Гєtra, azutГЎn kivГЎrta, amГg akkora szekГ©r jГ¶tt, amelyben Г©szrevГ©tlenГјl elrejtЕ‘zhetett. Addigra besГ¶tГ©tedett, Г©s a szekГ©r elГ©g lassan dГ¶cГ¶gГ¶tt, hogy futГЎsbГіl felugorhasson a hГЎtuljГЎba. SzГ©nГЎra esett, Г©s belefГєrta magГЎt. A kocsis szerencsГ©re nem vette Г©szre. Azt nem tudhatta, hogy a szekГ©r KirГЎlyudvarhelyre tart-e. Mindenesetre arrafelГ© zГ¶tyГ¶gГ¶tt, Г©s ekkora szekГ©r, ilyen rakomГЎnynyal aligha mehet mГЎshova.
A fiГє ГіrГЎkig nem bГrt elaludni az Г©jszakai Гєt kГ¶zben. Hol a sybolddal valГі Г¶sszecsapГЎsГЎn, hol Argonon, hol a sorsГЎn, hol az egykori otthonГЎn, hol az anyjГЎn tГ¶prengett. Гљgy Г©rezte, magГЎtГіl a vilГЎgmindensГ©gtЕ‘l kapta meg a vГЎlaszt, az mutatta meg neki, hogy mГЎs sorsra rendeltetett. FekГјdt a tarkГіja alatt Г¶sszekulcsolt ujjakkal, bГЎmulta a rongyos ponyva hasadГЎsain ГЎt az Г©jszakai Г©gboltot. Hogy ragyogott a mindensГ©g, milyen meszsze voltak azok a piros csillagok! Thor mГЎmoros volt. Г‰letГ©ben elЕ‘szГ¶r utazott. Nem tudta, hova, de legalГЎbb nem vesztegelt. ElЕ‘bb-utГіbb el fog jutni KirГЎlyudvarhelyre.
Amikor kinyitotta a szemét, reggel volt, ömlött rá a fény. Ezek szerint elbóbiskolt. Gyorsan felült, körülnézett, közben magát szidta, amiért elaludt. Éberebbnek kellett volna lennie. Szerencse, hogy nem fedezték föl.
A szekГ©r mГ©g mindig mozgott, de kevГ©sbГ© rГЎzott. Ez csak egy dolgot jelenthetett: jobb az Гєt. BizonyГЎra vГЎros kГ¶zelГ©ben jГЎrnak. LenГ©zett Г©s lГЎtta, milyen sima az Гєt, nincsenek rajta kГ¶vek, kГЎtyГєk, kГ©toldalt finom fehГ©r kagylГіk szegГ©lyezik. A szГve gyorsabban kezdett el verni. TehГЎt KirГЎlyudvarhelyhez kГ¶zelednek!
KinГ©zett a szekГ©r vГ©gГ©bЕ‘l, Г©s lenyЕ±gГ¶zЕ‘ lГЎtvГЎny tГЎrult elГ©: a tiszta utcГЎkon pezsgett az Г©let, az utcГЎkat megtГ¶ltГ¶ttГ©k a mindenfГ©le alakГє Г©s mГ©retЕ± tГЎrszekerek tucatjai, amelyek a legvГЎltozatosabb rakomГЎnyokat szГЎllГtottГЎk, az egyik prГ©meket, a mГЎsik szЕ‘nyegeket, a harmadik tyГєkokat. A szekerek kГ¶zГ¶tt sok szГЎz ГЎrus nyГјzsgГ¶tt, nГ©melyek lГЎbasjГіszГЎgot vezettek, mГЎsok mindenfГ©le portГ©kГЎt cipeltek a fejГјkГ¶n vitt kosГЎrban. NГ©gy teherhordГі rudakon vitte a vГ©g selymeket. Г‰s ez az egГ©sz ГіriГЎsi tГ¶meg ugyanabba az irГЎnyba haladt.
Thor felélénkült. Még sosem látott ennyi embert, ennyi árut, ennyi történést egyszerre. Egész életét egy kis faluban töltötte, most pedig egy embertenger közepében találta magát.
DГјbГ¶rgГ©st hallott, lГЎncok nyГ¶gtek, irdatlan fahasГЎbok puffantak fГ¶ldet rengetЕ‘ erЕ‘vel. A kГ¶vetkezЕ‘ percben mГЎsfajta hang hallatszott, a deszkГЎkon koppanГі patkГіkГ©. Thor kilesett, Г©s lГЎtta, hogy egy hГdon vannak, amely alatt egy ГЎrok tГЎtong. Ez egy felvonГіhГd.
Kijjebb dugta a fejét. Hatalmas kőoszlopokat pillantott meg, és közöttük a magasban a vastüskéket meresztő rácsot. Most mentek át a Királykapun.
Ez volt a legnagyobb kapu, amit a fiГє valaha lГЎtott. FelnГ©zett a nyГЎrsakra, Г©s arra gondolt, hogy ha ez a rГЎcs lehullik, bizonyosan kettГ©vГЎgja. A bejГЎratot a kirГЎly nГ©gy EzГјstlovagja vigyГЎzta, Г©s ettЕ‘l gyorsabban kezdett verni Thor szГve.
VГ©giggГ¶rdГјltek egy hosszГє kЕ‘alagГєton. PГЎr perc mГєlva ismГ©t kinyГlt az Г©g fГ¶lГ¶ttГјk. MegГ©rkeztek KirГЎlyudvarhelyre.
Alig bГrta elhinni. Itt mГ©g nagyobb volt a forgalom, mГЎr ha ez egyГЎltalГЎn lehetsГ©ges: Гєgy tЕ±nt, mindenfelГ© ezrГ©vel tolonganak az ember. Г“riГЎsi, gondosan nyГrt pГЎzsitok hГєzГіdtak a messzesГ©gbe, Г©s mindenfelГ© virГЎgok nyГltak. A kiszГ©lesedett utat bГіdГ©k, ГЎrusok, kЕ‘hГЎzak szegГ©lyeztГ©k. MindenГјtt ott voltak a kirГЎly emberei. PГЎncГ©los katonГЎk. Thor Е‘ket bГЎmulta.
Izgalmában botor módon fölegyenesedett. A szekér abban a pillanatban megállt, a fiú megtántorodott, és hanyatt esett a szénában. Mielőtt Thor felállhatott volna, koppant a leeresztett saroglya, és egy rongyos, dühös vénember meredt rá. A hajtó elkapta csontos kezével Thor bokáját, és lerántotta a szekérről.
Thor hangos puffanással, porfelhőt verve ért földet. Körülötte hahotáztak.
– Ha legkГ¶zelebb potyГЎzol a szekeremen, fiam, vasra veretlek! Tartsd szerencsГ©dnek, hogy nem hГvok most rГ¶gtГ¶n egy EzГјstlovagot!
KikГ¶pГ¶tt, azutГЎn visszasietett a szekerГ©hez Г©s ostorГЎt pattogtatva elindГtotta lovait.
Thor szГ©gyenkezve feltГЎpГЎszkodott, Г©s kГ¶rГјlnГ©zett. Egy-kГ©t jГЎrГіkelЕ‘ vihogott, de a fiГє addig meredt rГЎjuk megvetЕ‘ gГєnynyal, amГg el nem fordГtottГЎk a tekintetГјket. Leporolta magГЎt, megdГ¶rzsГ¶lte a karjГЎt. Csak a bГјszkesГ©gГ©n ГјtГ¶ttek sebet, nem a testГ©n.
VisszatГ©rt a kedve, ahogy szГ©delegve kГ¶rГјlnГ©zett, Г©s Г¶rГјlt, amiГ©rt ilyen messzire jutott. Most, hogy nem a szekГ©ren volt, nyugodtan megcsodГЎlhatta a rendkГvГјli lГЎtvГЎnyt: az udvar olyan messzire terjedt, ameddig a szeme ellГЎtott. KГ¶zepГ©n fensГ©ges, kЕ‘bЕ‘l emelt kastГ©ly ГЎllt a toronymagas erЕ‘dsГЎncok vГ©delmГ©ben, amelyeken a kirГЎly katonГЎi jГЎrЕ‘rГ¶ztek. KГ¶rГјlГ¶tte makulГЎtlan, zГ¶ld pГЎzsitok, kikГ¶vezett terek, szГ¶kЕ‘kutak, ligetek pompГЎztak. Ez bizony nagyvГЎros volt, rengeteg lakossal.
MindenfelГ© emberek – kalmГЎrok, katonГЎk, mГ©ltГіsГЎgok – Г©s mindenki loholt. A fiГєnak jГі pГЎr percГ©be telt rГЎjГ¶nni, hogy itt valami kГјlГ¶nleges dolog kГ©szГјlЕ‘dik. BaktatГЎs kГ¶zben lГЎtta az elЕ‘kГ©szГјleteket: szГ©keket ГЎllГtottak sorba, oltГЎrt emeltek. Mint-ha menyegzЕ‘re kГ©szГјltek volna.
SzГve ugrott egyet, amikor a tГЎvolban meglГЎtott egy kГ¶tГ©llel kettГ©osztott, hosszГє, fГ¶ldes bajvГvГіpГЎlyГЎt. Egy mГЎsik tГ©ren katonГЎk dobtak lГЎndzsГЎt tГЎvoli cГ©lpontokra; a harmadikon ГjГЎszok lЕ‘ttek szalmabГЎbokra. Mintha mindenfelГ© jГЎtszottak Г©s vetГ©lkedtek volna. De zenГ©ltek is, lantolva, fuvolГЎzva, cintГЎnyГ©rt csattogtatva a csapatokban csellengЕ‘ vГЎndormuzsikusok; hatalmas boroshordГіkat gГ¶rgettek, megterГtettГ©k a vГ©gtelenbe nyГєlГі asztalokat. A fiГє mintha egy nГ©pГјnnepГ©ly kellЕ‘s kГ¶zepГ©be potytyant volna.
BГЎrmennyire elkГЎprГЎztattГЎk az Г©lmГ©nyek, tovГЎbbra sem felejtette el, hogy a lГ©giГіt akarja megtalГЎlni. MГЎris kГ©sГ©sben volt, Г©s mГ©g be kell mutatkoznia.
Odafutott az elsЕ‘ emberhez, akit meglГЎtott. IdЕ‘sebb ember volt, vГ©rfoltos kГ¶tГ©nyГ©bЕ‘l ГtГ©lve hentes, Г©s ugyanГєgy sietett, mint a tГ¶bbiek.
– Bocsánatodat kérem, uram – mondta a fiú, és megragadta
a karjГЎt. A hentes rosszallГіan nГ©zett Thor kezГ©re.
– Mit akarsz, fiam?
– A király légióját keresem. Tudod, hol gyakorlatoznak?
– Netán térképnek nézel? – fortyant föl a hentes, azzal elcsörtetett.
Thort megdöbbentette ez a gorombaság.
Odament a következőhöz, egy nőhöz, aki virágokat rakosgatott szét egy hosszú asztalon. Sok más nő is állt ennél az asztalnál, akik ugyanolyan szorgalmasan dolgoztak. Thor úgy vélte, valamelyikük csak tud válaszolni a kérdésére.
– Bocsánatodat kérem, asszonyom! – mondta. – Nem tudod véletlenül, merre gyakorlatozik a király légiója? A nők összenéztek és kacagtak. Néhányuk alig pár évvel volt
Г¶regebb a fiГєnГЎl. A legidЕ‘sebb rГЎnГ©zett.
– Rossz helyen keresed őket – mondta. – Mi itt az ünnepségre készülünk.
– De nekem azt mondták, hogy a légió Királyudvarhelyen kap kiképzést – felelte zavartan Thor.
A nЕ‘k ismГ©t nevetni kezdtek. A legidЕ‘sebb csГpЕ‘re tette a kezГ©t Г©s a fejГ©t csГіvГЎlta.
– Úgy csinálsz, mintha először járnál Királyudvarhelyen. Van fogalmad róla, milyen nagy? Thor elvörösödött, és amikor a többi nő ismét nevetgélni kezdett, otthagyta őket. Nem tűri, hogy rajta szórakozzanak!
Tucatnyi kanyargГіs utcГЎt lГЎtott, amelyek mindenfelГ© elГЎgaztak az udvarban. A kЕ‘falakon is legalГЎbb tucatnyi bejГЎrat volt. NyomasztottГЎk ennek a helynek a mГ©retei Г©s az arГЎnyai. Elszorult a szГve, hiszen akГЎr napokig is keresgГ©lhet anГ©lkГјl, hogy megtalГЎlnГЎ cГ©ljГЎt.
Eszébe jutott valami: egy katona biztosan tudja, hogy a többiek hol gyakorlatoznak. Félt ugyan odamenni a király valamelyik katonájához, de belátta, hogy ezt kell tennie.
Odasietett a fal legközelebbi kapujához, abban reménykedve, hátha nem kergeti el a vigyázzállásba merevedett katona.
– A király légióját keresem – mondta a fiú a legbátrabb hangján.
A katona Гєgy bГЎmult a levegЕ‘be, mintha semmit sem hallott volna.
– Azt mondtam, a király légióját keresem! – ismételte hangosabban Thor, aki elhatározta, hogy észreveteti magát.
Eltelt mГ©g nГ©hГЎny mГЎsodperc. AzutГЎn a katona lenГ©zЕ‘en vГ©gigmГ©rte.
– Meg tudnád mondani, merre van? – nógatta a fiú.
– Mi dolgod neked velük?
– Nagyon fontos dolgom van! – makacskodott Thor, azt remГ©lve, hogy az Е‘r nem faggatГіzik tovГЎbb. A katona elfordГtotta a fejГ©t, ismГ©t maga elГ© bГЎmult. Thornak elszorult a szГve, attГіl fГ©lt, sose kap vГЎlaszt.
De nГ©mi idЕ‘ utГЎn, amit a fiГє egy Г¶rГ¶kkГ©valГіsГЎgnak Г©rzett, a katona mГ©gis vГЎlaszolt: – Menj a keleti kapuhoz, onnan Г©szaknak tarts, amГg oda nem Г©rsz a harmadik kapuhoz. Ott fordulj jobbra, majd ismГ©t jobbra. Menj ГЎt a mГЎsodik boltГv alatt, Г©s ott lesz a gyakorlГіterГјk. De Г©n mondom neked, csak az idЕ‘det pocsГ©kolod: nem foglalkoznak lГЎtogatГіk szГіrakoztatГЎsГЎval.
Thornak csak ennyire volt szüksége. Egy pillanatot sem vesztegetve keresztülszaladt a téren, követve az iránymutatást, amelyet folyamatosan ismételt magában, nehogy elfelejtse. Észrevette, hogy a nap magasabbra hágott az égen, és csak azért imádkozott, hogy ne érkezzen túl későn.
Futott a kagylГіhГ©jakkal szegГ©lyezett Гєton, jobbra-balra kanyarodott, legjobb tudГЎsa szerint prГіbГЎlva betartani a kapott utasГtГЎsokat, remГ©lve, hogy nem vezettГ©k fГ©lre. Az udvar vГ©gГ©ben meglГЎtta a kapukat, kivГЎlasztotta balrГіl a harmadikat. Berohant rajta, majd mindig jobbra kanyarodott az elГЎgazГЎsoknГЎl. Г‰ppen szembe ment a forgalommal, mert ezrek Г©rkeztek a vГЎrosba, Г©s a tГ¶meg minden perccel sЕ±rЕ±bb lett. A tolongГЎsban Г¶sszeГјtkГ¶zГ¶tt lantosokkal, bЕ±vГ©szekkel, vГЎndor Г©nekmondГіkkal, Г©s mindenfГ©le mulattatГіval, akik valamennyien az ГјnneplЕ‘jГјket viseltГ©k.
Elviselhetetlen gondolat volt, hogy nГ©lkГјle kezdjГ©k el a vГЎlogatГЎst. Igyekezett nagyon figyelni, mikГ¶zben sorra vette a kanyarokat, Г©s leste, lГЎtja-e mГЎr jelГ©t a gyakorlГіtГ©rnek. ГЃtment egy boltГv alatt, befordult egy Гєjabb utcГЎba, Г©s ekkor a meszszesГ©gben felbukkant valami, ami talГЎn a gyakorlГіtГ©r volt: egy szabГЎlyos kГ¶r alakГє, kЕ‘bЕ‘l Г©pГјlt kis arГ©na.
Tüdeje majd szétpattant a rohanástól. A kapunál két őr előrelépett, és leengedték a lándzsáikat, eltorlaszolva az utat. Egy harmadik őr fölemelte a kezét.
– Állj! – parancsolta.
Thor lihegve megtorpant. Alig bГrt magГЎval az izgalomtГіl.
– Ti ezt… nem… érthetitek… – Zihálása szavakra tagolta a mondatot. – Be kell mennem. Elkéstem.
– Miről?
– A válogatásról.
Az Е‘r – himlЕ‘helyes, alacsony, testes ember – elЕ‘bb a kГ©t tГЎrsГЎra sandГtott, akik egykedvЕ±en nГ©ztek rГЎ vissza, azutГЎn lenГ©zЕ‘en mГ©rte vГ©gig Thort.
– Az Гєjoncokat ГіrГЎkkal ezelЕ‘tt hozta be a kirГЎlyi transzport. Ha nem hГvtak magukkal, akkor nem lГ©phetsz be.
– Nem érted! Nekem muszáj…
Az Е‘r megmarkolta Thor ingГ©t.
– Te nem értesz, pimasz kölyök. Hogy merészelsz idejönni és
beszemtelenkedni? Most pedig tűnj el, mielőtt vasra vernélek! Ellökte a fiút, aki fél ölnyire visszatántorodott.
Thornak fГЎjt a mellkasa a lГ¶kГ©stЕ‘l, de mГ©g jobban fГЎjt a viszszautasГtГЎs. Fel volt hГЎborodva. Nem azГ©rt jГ¶tt el idГЎig, hogy kidobja egy strГЎzsa, anГ©lkГјl, hogy bizonyГtott volna. Ha tГ¶rik, ha szakad, be fog jutni.
Az Е‘r visszafordult az embereihez. Thor lassan elkullogott, Г©s az ГіramutatГі jГЎrГЎsГЎnak irГЎnyГЎban megkerГјlte a kГ¶r alakГє Г©pГјletet. KГ©sz volt a terve. Addig ment, amГg el nem tЕ±nt az Е‘rГ¶k szeme elЕ‘l, majd lassГє futГЎsban elindult a fal tГ¶vГ©ben. EllenЕ‘rizte, hogy biztosan nem lГЎtjГЎk-e az Е‘rГ¶k, azutГЎn szГЎguldГЎsig gyorsГtott. MГЎr fГ©lig megkerГјlte az Г©pГјletet, amikor Г©szrevett egy mГЎsik bejГЎratot. Magasan a falon boltГves nyГlГЎsok voltak, amelyeket berГЎcsoztak. Az egyik nyГlГЎsbГіl hiГЎnyoztak a vasrudak. OrdГtГЎst hallott. FГ¶ldobta magГЎt a peremre, Г©s benГ©zett.
SzГvverГ©se meglГіdult. Bent, a hatalmas, kГ¶r alakГє gyakorlГіtГ©ren Гєjoncok tucatjai – kГ¶ztГјk a bГЎtyjai – ГЎlltak tizenkГ©t EzГјstlovag elЕ‘tt. A kirГЎly emberei jГЎrkГЎltak, mГ©ricskГ©ltГ©k a fiГєkat.
Az Гєjoncok egy mГЎsik csoportja oldalt, egy katona felГјgyeletГ©vel hajГtott lГЎndzsГЎt egy tГЎvoli cГ©lpontra. EgyikГјk Г©pp elvГ©tette.
Thor vГ©re forrt a mГ©ltatlankodГЎstГіl. Еђ eltalГЎlta volna azt a cГ©lt; legalГЎbb olyan jГі, mint itt bГЎrmelyik. Csak mert fiatalabb, Г©s egy kicsit alacsonyabb, nem tisztessГ©ges, hogy kihagytГЎk.
VГЎratlanul megmarkoltГЎk az ingГ©t, Г©s lerГЎntottГЎk az ablakbГіl. Hanyatt esett, beverte a hГЎtГЎt, tГјdejГ©bЕ‘l kiszaladt a levegЕ‘.
FelnГ©zett, meglГЎtta a kapuЕ‘rt, aki gГєnyosan vigyorgott rГЎ.
– Mit mondtam neked, fiam? Mielőtt válaszolhatott volna, az őr fölegyenesedett, keményen oldalba rúgta a fiút, és rögtön készült is a következő rúgásra.
Thor ez alkalommal elkapta az Е‘r lГЎbГЎt a levegЕ‘ben, Г©s megrГЎntotta. Az Е‘r elvesztette az egyensГєlyГЎt, Г©s elterГјlt.
Egyszerre pattantak fel. Thor fel sem tudta fogni, mit csinГЎlt. Az Е‘r gyilkosan meredt rГЎ.
– Nemcsak hogy vasra verlek – sziszegte –, de gondom is lesz rá, hogy meglakolj. Senki sem illetheti kezével a király őre-it! Felejtsd el, hogy csatlakozni akartál a légióhoz! A börtönben fogsz elrohadni! Szerencsés leszel, ha még egyszer meglátod a napot!
Elővett egy láncot, amelynek a végén bilincs himbálózott. Bosszúvágytól égő arccal közeledett Thorhoz.
A fiГє sebesen gondolkozott. Nem engedheti, hogy vasra verjГ©k, de nem is akarta bГЎntani a kirГЎly egyik Е‘rГ©t. Ki kell talГЎlnia valamit, mГ©ghozzГЎ gyorsan.
Eszébe jutott a parittya. Attól fogva csak ösztönből dolgozott, miközben előkapta, egy követ helyezett bele, célzott és lőtt.
A kЕ‘ kiverte a bilincset a meglepett Е‘r markГЎbГіl, egyszersmind eltalГЎlta az ujjait. Az Е‘r hГЎtrahЕ‘kГ¶lt, fГЎjdalmГЎban ordГtva rГЎzta a kezГ©t, a bГ©klyГі csГ¶rГ¶mpГ¶lve hullott a fГ¶ldre.
A katona öldöklően nézett a fiúra, és kardot rántott, azzal a jellegzetes szisszenéssel, amelyet csak az acél tud adni.
– Ez volt az utolsó hibád – közölte komoran, és támadott.
Thornak nem volt vГЎlasztГЎsa: ez az ember csak nem akarta bГ©kГ©n hagyni. Гљjabb kГ¶vet helyezett a parittyГЎba, Г©s kilЕ‘tte. Г“vatosan cГ©lzott: nem akarta megГ¶lni az Е‘rt, de meg kellett ГЎllГtania. ГЌgy ahelyett, hogy a szГvГ©t, orrГЎt, szemГ©t, vagy a fejГ©t vette volna cГ©lba, az egyetlen pontot szemelte ki, amelyrЕ‘l tudta, hogy megГЎllГtja a strГЎzsГЎt, de nem Г¶li meg.
A lába közét. Kilőtte a követ, de nem teljes erővel, csak annyira, hogy ledöntse a katonát.
Telibe talГЎlta.
A strázsa összerogyott, elejtette a kardját, és az ágyékát markolászta, miközben görcsösen összehúzódott a földön.
– Ezért lógni fogsz! – hörögte. – Őrség! Őrség! Thor felnézett. Egy csomó őrt látott a távolban, akik felé
rohantak.
Most vagy soha!
Percet sem vesztegetve rohant az ablakpГЎrkГЎnyhoz. Be kell ugrania az arГ©nГЎba, fel kell hГvnia magГЎra a figyelmet, Г©s szembeszГЎll mindenkivel, aki ezt meg akarja akadГЎlyozni!
Ötödik Fejezet
MacGil a kastГ©ly emeleti tanГЎcstermГ©ben tartГіzkodott, ahol a szemГ©lyes Гјgyeit intГ©zte, Г©s a fГЎbГіl faragott, kedvenc trГіnszГ©kГ©bЕ‘l nГ©zte a nГ©gy gyermekГ©t, akik sorban ГЎlltak elЕ‘tte. Itt volt legidЕ‘sebb fia, a huszonГ¶t Г©ves Kendrick, kivГЎlГі harcos Г©s igazi Гєriember. A gyerekek kГ¶zГјl Е‘ hasonlГtott a legjobban az apjГЎra – ami azГ©rt a sors fintora, mert fattyГє volt, MacGil egyetlen sarja, aki nem a tГ¶rvГ©nyes felesГ©gtЕ‘l szГјletett, hanem egy olyan nЕ‘tЕ‘l, akit a kirГЎly rГ©g elfelejtett. MacGil a kirГЎlynГ© kezdeti tiltakozГЎsa ellenГ©re ugyanГєgy nevelte, mint tГ¶rvГ©nyes utГіdait, azzal az egyetlen kikГ¶tГ©ssel, hogy nem kerГјlhet trГіnra. MacGil ezt most Е‘szintГ©n fГЎjlalta, mert Kendrick volt a legkГјlГ¶nb fГ©rfi, akit valaha ismert, olyan fiГє, akire csak bГјszke lehetett. NГЎla kivГЎlГіbb Г¶rГ¶kГ¶st nem talГЎlhatna.
Kendricknek a szГ¶ges ellentГ©te volt a mellette ГЎllГі mГЎsodik fiГє, aki viszont elsЕ‘szГјlГ¶ttnek szГЎmГtott a tГ¶rvГ©ny szerint. A huszonhГЎrom Г©ves, sovГЎny, horpadt arcГє Gareth nagy barna szeme Г¶rГ¶kkГ© jГЎrt ide-oda, a jelleme pedig nem is kГјlГ¶nbГ¶zhetett volna jobban a bГЎtyjГЎГ©tГіl. TermГ©szetГ©ben mindaz megvolt, ami hiГЎnyzott KendrickbЕ‘l: az Е‘szinte volt, Gareth titkolГіzГі; az bГјszke Г©s nemes, Gareth becstelen Г©s ГЎlnok. MacGil, akit bГЎntott, hogy nem szereti elГ©ggГ© a sajГЎt fiГЎt, tГ¶bbszГ¶r igyekezett javГtani a termГ©szetГ©n, de valamikor Gareth kamaszkorГЎban tudomГЎsul vette, hogy javГthatatlan: ГЎrmГЎnykodГі, hatalomГ©hes Г©s a szГі legrosszabb Г©rtelmГ©ben nagyravГЎgyГі.
Gareth mellett ГЎllt MacGil mГЎsodszГјlГ¶tt lГЎnya, Gwendolyn. NemrГ©g tГ¶ltГ¶tte be a tizenhatot, Г©s a legszebb lГЎny volt, akit az apja valaha is lГЎtott, a termГ©szete pedig mГ©g a kГјlsejГ©t is felГјlmГєlta. JГіszГvЕ± volt, nagylelkЕ±, Е‘szinte, egyszГіval a legremekebb leГЎnyzГі, akit a kirГЎly ismert. E tekintetben Kendrickre hajazott. Gyermeki szeretettel tekintett apjГЎra, aki a lГЎny minden pillantГЎsГЎban Г©rezhette hЕ±sГ©gГ©t. BГјszkГ©bb volt rГЎ, mint a fiaira.
Gwendolyn mellett állt MacGil legfiatalabb fia, a tizennégy éves, önérzetes, bátor Reece, aki még csak most serdült férfivá. MacGil örült, amikor fölvették a légióba, és máris látta rajta, milyen férfi lesz belőle. Nem kételkedett benne, hogy egyszer majd Reece lesz a legkiválóbb fia, akiből nagyszerű uralkodó válik. De az a nap nem most van. Még túl fiatal és túl sokat kell tanulnia.
Vegyes érzelmekkel nézett végig négy gyerekén, a három fiún és az egy lányon. Büszkeségébe csalódottság keveredett. Ugyanakkor haragudott és bosszankodott, mert ketten nem voltak itt. Luanda lánya, a legidősebb természetesen az esküvőjére készül, és mivel egy másik királyságba megy férjhez, nem kell részt vennie az örökösök kiválasztásában. De a második törvényes fiú, a tizennyolc éves Godfrey sem jött ide, és MacGil dühös volt ettől a hányaveti magatartástól.
Godfrey kГ¶lyГ¶k kora Гіta olyan tiszteletlensГ©get tanГєsГtott a kirГЎlysГЎg intГ©zmГ©nye irГЎnt, amibЕ‘l lГЎtszott, hogy fГјtyГјl rГЎ, Г©s nem akar uralkodni.
Végül kivágódott a súlyos tölgyfa ajtó. Bevonultak a királyi testőrök, magukkal vonszolva Godfrey-t. Hátba lökték, és amikor a királyfi betántorodott a terembe, a testőrök becsapták mögötte az ajtót.
Testvérei csak bámulták. Godfrey ápolatlan, borotválatlan, öltözetlen volt, és bűzlött a sörtől. Visszamosolygott rájuk. Pimaszul. Mint mindig.
– Halihó, apus! – rikkantotta. – Lemaradtam a muriról?
– BeГЎllsz a testvГ©reid kГ¶zГ©, Г©s megvГЎrod, amГg megszГіlГtalak! Ha nem Гgy teszel, istenemre, odalГЎncoltatlak a bГ¶rtГ¶nbe a kГ¶zГ¶nsГ©ges rabok mellГ©, Г©s teljes hГЎrom napig nem kapsz Г©telt, mГ©g kevГ©sbГ© sГ¶rt!
Godfrey kihГvГіan meredt az apjГЎra. PillantГЎsГЎban MacGil megГ©rzett valami mГ©lyen rejtЕ‘zЕ‘ erЕ‘t, valamit Г¶nmagГЎbГіl, egy szikrГЎt, amely egy napon mГ©g jГіl jГ¶het Godfrey-nek. Abban az esetben, ha valaha is legyЕ‘zi Г¶nmagГЎt.
Godfrey, mindhalГЎlig dacolva kivГЎrt jГі tГz mГЎsodpercet, mi-elЕ‘tt engedelmeskedett, Г©s odacammogott a tГ¶bbiekhez.
Amikor mindnyájan ott álltak előtte MacGil végignézett öt gyermekén: a fattyún, a hitványon, a korhelyen, a lányán és a legfiatalabb fián. Különös keverék volt, szinte el sem hitte, hogy mindnyájan tőle származnak. Most, idősebb lánya esküvőjén az a feladat vár rá, hogy ebből a társaságból válassza ki örökösét. Hogyan lesz képes?
Г‰s olyan fГ¶lГ¶sleges. VГ©gtГ©re is Г©lete virГЎgjГЎban van, mГ©g legalГЎbb harminc Г©vig uralkodhat. AkГЎrmelyiket vГЎlasztja, lehet, hogy az Г©vtizedekig nem lГ©p trГіnra. BЕ‘szГtЕ‘ ez az egГ©sz hagyomГЎny. ApГЎi idejГ©ben talГЎn megfelelЕ‘ volt, de most mГЎr nincs helye.
Megköszörülte a torkát.
– A hagyomány parancsára gyűltünk ma itt össze. Mint tudjátok, ezen a napon, legidősebb gyermekem esküvőjén, az a feladatom, hogy megnevezzem örökösömet. A trónörököst. Ha most meghalnék, nem lenne alkalmasabb uralkodó anyátoknál. De országunk törvényei azt parancsolják, hogy a királyt valamelyik ivadékának kell követnie. Így most választanom kell.
Elhallgatott, tГ¶prengett. NyomasztГі csГ¶nd volt, a kirГЎly Г©rezte a vГЎrakozГЎs sГєlyГЎt. A szemГјkbe nГ©zett, Г©s mindegyikГ©ben mГЎst lГЎtott. A fattyГє rezignГЎlt volt, mert tudta, hogy nem Е‘t vГЎlasztjГЎk. Az elfajzott szemГ©ben izzott a becsvГЎgy, mintha termГ©szetesnek tartanГЎ, hogy Е‘rГЎ esik a vГЎlasztГЎs. A korhely kibГЎmult az ablakon; Е‘t nem Г©rdekelte a dolog. A lГЎnya szeretettel nГ©zett rГЎ, tudva, hogy Е‘ itt nem szГЎmГt, de akkor is szereti az apjГЎt; a legfiatalabb szintГєgy.
– Kendrick, mindig igazi fiamnak tekintettelek. De országunk törvényei lehetetlenné teszik, hogy olyasvalakinek adjam tovább a hatalmat, aki nem a hitvesi ágyból ered.
Kendrick meghajolt. – Apám, nem is vártam, hogy ezt tedd. Én elégedett vagyok a sorsommal. Kérlek, ne hagyd, hogy ez megzavarjon!
MacGilnek fГЎjt ez a vГЎlasz. LegszГvesebben Kendricket tette volna Г¶rГ¶kГ¶sГ©vГ©.
– Így négyen maradtok. Reece, te igazán remek legény vagy, a legkülönb, akivel találkoztam. De túl fiatal vagy ahhoz, hogy szóba kerülhess.
– Én is Гgy gondoltam, apГЎm. – Reece kissГ© meghajolt.
– Godfrey, te egyike vagy hГЎrom tГ¶rvГ©nyes fiamnak, mГ©gis azt vГЎlasztottad, hogy sГ¶rhГЎzakban vesztegeted el a napjaidat a sГ¶predГ©k tГЎrsasГЎgГЎban. Minden kivГЎltsГЎgot megkaptГЎl ebben az Г©letben, de valamennyit elutasГtottad. Ha van nagy csalГіdГЎs az Г©letemben, az te vagy.
Godfrey pofГЎt vГЎgott, Г©s kГ©nyszeredetten toporgott.
– Akkor gondolom, velem végeztél is. Visszamehetek a sörházba, apa?
Gyorsan, pimaszul meghajolt, azutГЎn sarkon fordult, Г©s keresztГјltrappolt a szobГЎn.
– Gyere vissza! – ordГtotta MacGil. – AZONNAL! Godfrey rГЎ se hederГtett. TovГЎbbment, kinyitotta az ajtГіt, amely elЕ‘tt kГ©t Е‘r ГЎllt.
MacGil tajtékzott dühében. Az őrök kérdőn néztek rá.
De Godfrey nem várt, hanem kitolakodott közöttük a fo lyosóra.
– TartsГЎtok vissza! – bГ¶mbГ¶lte MacGil. – Ne engedjГ©tek a kirГЎlynГ© szeme elГ©! Nem akarom az anyjГЎt mГ©g ezzel is elkeserГteni azon a napon, amelyen a lГЎnya fГ©rjhez megy!
– Igenis, felség! – Az őrök becsukták az ajtót, és Godfrey után siettek.
MacGil vörös arccal, zihálva próbált lecsillapodni. Ezredszer töprengett azon, hogy milyen vétkével érdemelt ki egy ilyen gyereket.
VГ©gignГ©zett a tГ¶bbi nГ©gyen, akik a sЕ±rЕ± csendben vГЎrakoztak. MacGil mГ©ly lГ©legzetet vett, Г¶sszpontosГtani prГіbГЎlt.
– Akkor csak ketten maradtok – folytatta. – Kettőtök közül
vГЎlasztom ki utГіdomat. A lГЎnyГЎra nГ©zett.
– Te leszel az, Gwendolyn. A szobában halk sóhaj hallatszott; minden gyerek megdöbbent, de leginkább Gwendolyn.
– Valóban ezt akartad mondani, apám? – kérdezte Gareth. – Gwendolynt akartál mondani?
– Apám, nagyon megtisztelsz – mondta Gwendolyn. – De nem fogadhatom el. Nő vagyok.
– Az igaz, hogy nő még sosem ült a MacGilek trónján. De elhatároztam, hogy ez alkalommal megváltoztatom a hagyományt. Gwendolyn, te vagy a legokosabb és legbátrabb nő, akivel valaha is találkoztam. Fiatal vagy, de ha Isten segedelmével nem egyhamar halok meg, és ha eljön az időd, elég bölcs leszel az uralkodáshoz. A királyság a tiéd.
– De apám! – kiáltotta Gareth hamuszürke arccal. – Én vagyok a legidősebb törvényes fiad! A MacGilek történetében a királyság mindig a legidősebb fiúra szállt!
– Én vagyok a király – felelte sötéten MacGil –, én diktálom a hagyományt.
– De ez nem tisztességes! – érvelt nyafogó hangon Gareth.
– Nekem kell királynak lennem. Nem a húgomnak. Nem egy nőnek!
– FГ©kezd a nyelved, fiam! – harsogta MacGil. Reszketett dГјhГ©ben. – Meg merГ©szeled kГ©rdЕ‘jelezni az ГtГ©lЕ‘kГ©pessГ©gemet?
– Nem érek annyit, mint egy nő? Ezt gondolod rólam?
– Döntöttem – felelte MacGil. – Tisztelni fogod a döntésemet, és engedelmeskedsz neki, mint a királyságom összes többi alattvalója. Most pedig távozhattok!
Gyerekei gyorsan meghajoltak, Г©s kisiettek a szobГЎbГіl. Gareth azonban megГЎllt az ajtГіnГЎl, mert nem tudta rГЎvenni
magГЎt a tГЎvozГЎsra. Ott maradt, Г©s magГЎnyosan nГ©zett szembe az apjГЎval. MacGil lГЎtta a csalГіdottsГЎgot a fia arcГЎn. NyilvГЎnvalГіan arra
szГЎmГtott, hogy ma a nevГ©t fogja hallani. Mi tГ¶bb: ezt akarta. Minden ГЎron. Ami a legkevГ©sbГ© sem lepte meg MacGilt. Г‰pp ezГ©rt nem Е‘t vГЎlasztotta.
– Miért gyűlölsz, apám? – kérdezte a fiú.
– Nem gyűlöllek. Csak nem talállak alkalmasnak a királyságom kormányzására.
– Miért? – erősködött Gareth.
– Azért, mert annyira akarod.
Gareth arca bГborba borult. MacGil lГЎthatГіlag tГјkrГ¶t tartott elГ©be. A kirГЎly a fia tekintetГ©t figyelte, Г©s olyan lГЎngolГі gyЕ±lГ¶letet lГЎtott benne, amelyet sohasem tartott lehetsГ©gesnek.
Gareth egyetlen további szó nélkül kiviharzott a teremből, és bevágta maga mögött az ajtót.
MacGil megborzongott a dörgő visszhangtól. A fia szemére gondolt, arra a veszett gyűlöletre, amilyet még az ellenségeinél sem tapasztalt. Ebben a pillanatban eszébe jutott Argon kijelentése, hogy a veszély közel van.
LehetsГ©ges, hogy ennyire?
Hatodik Fejezet
Hor minden erejГ©t beleadva rohant keresztГјlt a hatalmas arГ©nГЎn. MГ¶gГ¶tte, szinte a sarkГЎban, az Е‘rГ¶k lГ©ptei dobogtak. KГЎromkodva kergettГ©k a fiГєt a forrГі, poros tГ©ren. ElЕ‘tte ott voltak a lГ©giГі tagjai Г©s Гєjoncai, tГ¶bb tucat fiГє, Г©ppen olyanok, mint Е‘, csak idЕ‘sebbek Г©s erЕ‘sebbek. KikГ©pzГ©sen vettek rГ©szt, gyakoroltГЎk a kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ alakzatokat, nГ©hГЎnyan dГЎrdГЎt hajГtottak, mГЎsok gerelyt vetettek, ismГ©t mГЎsok a lГЎndzsafogГЎst gyakoroltГЎk. TГЎvoli cГ©lpontokkal dolgoztak, Г©s ritkГЎn hibГЎztak. Ezek voltak Thor versenytГЎrsai, Г©s fГ©lelmetesnek tЕ±ntek.
Több tucat igazi lovag is volt a gyakorlótéren, az Ezüstcsapat tagjai: széles félkörben állva figyelték az edzést, felmérték az utánpótlást, eldöntötték, ki marad, kit küldenek haza.
Thor tudta, hogy bizonyГtania kell, kedvezЕ‘ benyomГЎst kell tennie ezekre az emberekre. De hogyan? SzГЎguldГЎs kГ¶zben vadul tГ¶rte a fejГ©t. SemmikГ©ppen nem hГЎtrГЎl meg!
MГЎsok is Г©szrevettГ©k, ahogy rohan a tГ©ren. NГ©hГЎny Гєjonc abbahagyta, amit csinГЎlt, Г©s a rohanГі alakot bГЎmulta. Egyes lovagok is kГ¶vettГ©k a pГ©ldГЎjukat. Alig pГЎr perc alatt Thor lett a figyelem kГ¶zГ©ppontja. Г‰rtetlenГјl nГ©ztГ©k, alighanem azon kellett gondolkozniuk, ki rohan itt az Е‘ gyakorlГіterГјkГ¶n, nyomГЎban hГЎrom Е‘rrel. Thor nem Гgy kГ©pzelte el a hatГЎskeltГ©st. EgГ©sz Г©letГ©ben arrГіl ГЎlmodott, hogy belГ©p a lГ©giГіba, de azt nem gondolta, hogy ez Гgy fog megtГ¶rtГ©nni.
MГ©g nem jГ¶tt rГЎ, mit tegyen, amikor valaki mГЎs eldГ¶ntГ¶tte helyette. Egy nagydarab Гєjonc meg akarta ГЎllГtani, hogy ezzel szerezzen jГі pontokat. A magas, vaskos izmГє legГ©ny majdnem kГ©tszer szГ©lesebb volt ThornГЎl. FГ¶lemelte a fakardjГЎt. Thor lГЎtta, hogy azzal akarja leГјtni. Ezzel csГєfot Е±z belЕ‘le az egГ©sz arГ©na elЕ‘tt, ugyanakkor elЕ‘nyre tesz szert a tГ¶bbi Гєjonccal szemben.
EttЕ‘l mГ©regbe gurult. Semmi baja ezzel a fiГєval, az mГ©gis beleГЎrtja magГЎt az Е‘ dolgГЎba, csak hogy kiemelkedhessen.
Ahogy közelebb ért hozzá, egyszerűen lenyűgözte a fiú nagysága: toronyként magasodott föléje, szeme fenyegetően villogott elő a homlokába hulló, kócos, fekete fürtök közül, és mindehhez olyan széles és szögletes álla volt, hogy az már hihetetlen. Thor nem tudta, hogyan juthatna át ezen az akadályon.
A fiГє rГЎrohant a fakarddal, Г©s Thor tudta, hogy ha nem cselekszik villГЎmgyorsan, mindjГЎrt leГјtik.
Г–sztГ¶nei ГЎtvettГ©k az irГЎnyГtГЎst. GondolkodГЎs nГ©lkГјl kapta elЕ‘ a parittyГЎt, Г©s egy kЕ‘vel megcГ©lozta a fiГє kezГ©t. EltalГЎlta, Г©s Г©ppen akkor verte ki a kardot a kezГ©bЕ‘l, amikor lecsapott volna. A fegyver a levegЕ‘be repГјlt, a fiГє ГјvГ¶ltve markolГЎszta a kezГ©t.
Thor nem pocsékolta az időt. A pillanatot kihasználva támadásba lendült, a levegőbe pattant, és szegycsonton rúgta ellenfelét. Ez a legény azonban olyan izmos volt, hogy úgy érezte, mintha egy tölgyfába rúgott volna. Mindössze néhány ujjnyit dőlt hátra, viszont Thor lendülete kifogyott, és elesett, épp a fiú előtt. Ennek rossz vége lesz, gondolta, miközben nagyot puffant a földön. A füle csengeni kezdett.
Igyekezett feltГЎpГЎszkodni, de a fiГє megelЕ‘zte. Belemarkolt az inge hГЎtГЎba, Г©s elhajГtotta. Thor hasra Г©rkezett, arccal a porba.
Addigra a többiek körbeállták őket. A fiúk hangosan éljeneztek. Thor elvörösödött szégyenében.
Fel akart tápászkodni, de a másik újonc túl gyors volt. Máris ráugrott, és a földhöz szögezte. Mire Thor észbe kapott, már birkóztak is, Thor ellenfele olyan nehéz volt, akár az ólom.
Fojtottan hallotta a körben álló újoncok kiabálását. Érzett a hangjukon, hogy vért akarnak látni. Fenyegetően vicsorgó ellenfele kimeresztette a hüvelykujjait, azután célba vette Thor szemét. Ez hihetetlen! Tényleg bántani akarja őt? Hát ennyire ki akar emelkedni?
Az utolsГі pillanatban fГ©lrefordГtotta a fejГ©t. A cГ©lt tГ©vesztett hГјvelykujjak a porba fГєrГіdtak. Thor Г©lt az alkalommal, Г©s kigurult alГіla.
Felpattant, szembenézett a másikkal, aki ugyancsak felállt, és máris támadott, Thor arcát akarta eltalálni, ő azonban az utolsó másodpercben félrehajolt. Érezte, ahogyan meglegyinti a bőrét a szellő, és megértette, hogyha a fiú eltalálja, eltörte volna az állcsontját. Hasba öklözte a fiút, de semmit sem használt.
Ekkor, mielőtt észbe kaphatott volna, a fiú az arcába vágta a könyökét.
Thor hátratántorodott, és megpördült az ütéstől. Mintha kalapáccsal találták volna el. A füle zúgni kezdett.
Miközben levegőért kapkodott, a fiú ismét támadott, és keményen mellbe rúgta. Thor hangos puffanással hanyatt esett. A többiek éljeneztek.
SzГ©delegve akart felГјlni, ГЎm a fiГє megint tГЎmadott, ismГ©t az arcГЎra cГ©lozva. Thor visszakerГјlt a fГ¶ldre, Г©s ezГєttal nem bГrt felГЎllni.
FektГ©ben hallgatta a tГ¶bbiek fojtott Г©ljenzГ©sГ©t. Г‰rezte az orrГЎbГіl folyГі vГ©r ГzГ©t, Г©rezte, ahogy az arca felpuffad. FelnyГ¶gГ¶tt fГЎjdalmГЎban. LГЎtta, hogy a nagydarab fiГє vissza akar tГ©rni a barГЎtaihoz, hogy biztosra vett gyЕ‘zelmГ©t Гјnnepelje.
Szerette volna feladni. Ez a fiГє valГіsГЎgos ГіriГЎs volt, hiГЎba kГјzdГ¶tt volna vele, Г©s mГЎr nem bГrt volna elviselni ennГ©l is tГ¶bb verГ©st. De valami tovГЎbb hajtotta. Nem veszГthet. Ennyi ember elЕ‘tt semmikГ©pp.
Ne add fel! Kelj föl! Kelj föl!
Valahogy összeszedte az erejét. Nyögve arrébb gurult, négykézlábra állt, és lassan feltápászkodott. Alig látott bedagadt szemével. Véres arccal, zihálva nézett a fiúra, és fölemelte az öklét.
A nagydarab legГ©ny rГЎmeredt. Hitetlenkedve csГіvГЎlta a fejГ©t.
– Lent kellett volna maradnod öcskös! – fenyegette, és elindult vissza Thor felé.
– ELÉG! – kiáltotta egy hang. – Elden, állj le!
Egy lovag lГ©pett kettejГјk kГ¶zГ©, Г©s a kezГ©t kinyГєjtva megГЎllГtotta a Thorhoz kГ¶zeledЕ‘ Eldent. A tГ¶meg elhallgatott, mindenki a lovagot nГ©zte: lГЎthatГіan olyan ember volt, aki igГ©nyt tarthatott a tiszteletre.
Thor ГЎhГtattal bГЎmulta a lovagot, akit elsЕ‘ lГЎtГЎsra rokonszenvesnek talГЎlt. Magas, szГ©les vГЎllГє, szГ¶gletes ГЎllГє, fiatal fГ©rfi volt, hГєsz egynГ©hГЎny Г©ves. ГЃpolt, barna hajГЎt rГ¶vidre nyГratta. ElsЕ‘ osztГЎlyГє, fГ©nyes, ezГјst gyЕ±rЕ±vГ©rtjГ©n a sГіlymot, a MacGil dinasztia cГmermadarГЎt viselte. Thor szГЎja kiszГЎradt: egy kirГЎlyi herceg ГЎllt elЕ‘tte! Alig tudta elhinni!
– Halljam a magyarГЎzatot, fiГє! – mondta a lovag. – MiГ©rt rohantГЎl be hГvatlanul a gyakorlГіterГјnkre? MielЕ‘tt Thor vГЎlaszolhatott volna, berontott a kГ¶rbe a hГЎrom kirГЎlyi ajtГіnГЎllГі. ZihГЎlГі vezetЕ‘jГјk Thorra bГ¶kГ¶tt.
– Nem engedelmeskedett a parancsunknak! – kiáltotta. – Vasra verem, és a király börtönébe kerül!
– Semmi rosszat nem csináltam! – tiltakozott Thor.
– Nem azt tetted Г©ppen? – ordГtotta az Е‘r. – Nem rontottГЎl be hГvatlanul a kirГЎly birtokГЎra?
– Én csak egy lehetőséget akartam! – felelte Thor és könyörögve nézett az előtte álló hercegre. – Csak egy lehetőséget, hogy beléphessek a légióba!
– Ez a gyakorlótér csak azoknak való, akiket már fölvettek, öcskös – felelte egy nyers hang.
Egy harcos lГ©pett a kГ¶rbe, szГ©les vГЎllГє, kГ¶pcГ¶s, az Г¶tvenes Г©veiben jГЎrГі fГ©rfi. A feje kopasz volt, de kurta szakГЎllat viselt, Г©s egy forradГЎs keresztezte az orrГЎt. HivatГЎsos katonГЎnak lГЎtszott: vГ©rtjГ©nek rangjelzГ©sГ©bЕ‘l Г©s a mellГ©n viselt arany jelvГ©nybЕ‘l arra lehetett kГ¶vetkeztetni, hogy Е‘ volt itt a parancsnok. Thor szГvverГ©se meglГіdult. Ez egy tГЎbornok!
– Nem vettek be, nagyuram – mondta. – Ez igaz. De Г©letem ГЎlma, hogy itt legyek. Csak egy esГ©lyt kГ©rek, hogy megmutassam, mire vagyok kГ©pes. LegalГЎbb olyan jГі vagyok, mint bГЎrmelyik Гєjonc. Csak egy esГ©lyt adj, hogy bebizonyГthassam. KГ©rlek! Mindig arrГіl ГЎlmodtam, hogy benne leszek a lГ©giГіban!
– Ez a küzdőtér nem álmodozóknak való, fiam – felelte érdesen a parancsnok. – Ez a harcosoké. Nincs kivétel a szabályaink alól: az újoncokat kiválasztják.
A tГЎbornok biccentett. Az Е‘rparancsnok kГ¶zelebb lГ©pett a bilinccsel. ГЃm a kirГЎlyi cГmerrel Г©kes lovag vГЎratlanul elЕ‘relГ©pett, Г©s kinyГєjtott kГ©zzel megГЎllГtotta a strГЎzsГЎt.
– Talán ez alkalommal kivételt lehetne tenni – szólalt meg.
Az Е‘r elhЕ±lt, nyilvГЎnvalГіan tiltakozni akart, de a kirГЎlyi csalГЎd tagja irГЎnti tisztelet nem engedte.
– Csodálom a lelkesedésedet, fiú – folytatta a lovag. – Mielőtt kidobnánk, látni szeretném, mire vagy képes.
– De Kendrick, a szabályok…! – zúgolódott a tábornok.
– A királyi család hozza a szabályokat – felelte szigorúan Kendrick –, és a légiónak a királyi család parancsol.
– ApГЎd, a kirГЎly parancsol nekГјnk, nem te! – vГЎgott vissza kihГvГіan a tГЎbornok.
Patthelyzet volt, a levegЕ‘ megtelt feszГјltsГ©ggel. Thor alig bГrta elhinni, hogy Е‘ gerjesztette.
– Ismerem az apámat, tudom, mit akarna. Azt akarná, hogy
adjunk egy esélyt a kölyöknek. És pontosan ezt fogjuk tenni. A tábornok néhány feszült pillanat után meghátrált. Kendrick a fiúhoz fordult, tekintetük összekapcsolódott.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/morgan-rice/a-hosok-kuldetese/) на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке
Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения